| Február 14-én lesz a bemutatója Steinbeck Egerek és emberek című drámájának, amelynek eddig két emlékezetes előadása volt: 1947-ben a Madách Színházban és a hetvenes években itt, a Játékszínben. Most a két főszerepet Csuja Imre és Koncz Gábor játssza. Ez az idei második bemutatónk. Az első még ősszel Allan Livier, fiatal angol szerző Pokol című szörnyű, víg tragédiája volt Hamvai Kornél fordításában, amelyet Babarczy László állított színpadra. A mi színházunknak az a érdeke, hogy sokáig fussanak a darabok, ezért összesen évi két-három bemutatót tartunk. A szezon végén Zola Nana című regényének musicalváltozata látható majd magyarországi ősbemutatóként. A felkérésemre Miklós Tibor és Kocsák Tibor írják a színpadi változatot, én rendezem, a szereposztáshoz pedig castingot csinálunk, hiszen a főszerepeket le kell majd kettőzni. |
 |
| Éppen tíz éve a Játékszín igazgatója - akkor újdonság volt, hogy színészként elvállalta, azóta sokan követték a példáját -, játszik, rendez és igazgat. Hogyan egyezteti össze? |
Nálam az igazgatás az első, ez viszi el a legtöbb energiát. Ezért tíz évig sehol nem vállaltam szerepet. Itt, a Játékszínben a Gázláng volt az első, amelyben eljátszottam Mr.Manningham szerepét. Nyáron pedig egy angol koprodukcióban forgattam, és a régi barátságra való tekintettel elvállaltam Makk Károly készülő filmjében ( a munkacíme Pesten és Budán) egy kis szerepet. Mi társulatnélküli színház vagyunk, saját produkciókat hozunk létre vendégművészekkel. Igyekszem ugyanakkor kialakítani egy belső magot, - ez körülbelül hatvan ember - , akik az elmúlt években visszatérően nálunk dolgoztak. Két éve alakult a színház kht-vá. Mik a tapasztalatai? A nyolcvanas évek közepén kísérletképpen jöttek létre a kht-k. A szándék jó volt, de naivitás azt hinni, hogy ezután a színház majd kevesebb kerül az államnak, és a magántőke tódul ide. Ehhez adótörvényeket kellett volna módosítani, de ez nem történt meg. Fotó: Peti Péter |
