A Lukinok - Lukin László

Úgy tudom, jól ismerte Kodály Zoltánt?

Baján születtem, büszkén mondhatom, hogy ma a város díszpolgára vagyok. Még 1942-ben, bajai gimnazista koromban írtam róla a cserkészújságunkban. Nagy merészen elküldtem neki a cikket, és csodák csodája, kaptam rá választ, és egy dedikált kottát, amit ma is őrzök.
A Zeneakadémián egyházkarnagyi szakot végeztem, Bárdos Lajos tanítványa voltam. Vezettem a MÁV-kórust is, és az egyik hangversenyére meghívtuk Kodály Zoltánt is. Köztudott, hogy az apja vasutas volt, ezért is vándorolt annyit a család. Kodály Kecskeméten született, de később Galántán volt állomásfőnök az édesapja. Épp nemrég jártam Galántán - életemben először -, ahol egy gimnazisták számára rendezett versenyen zsüriztem, és ekkor avattak egy emléktáblát az állomáson Kodályné Sárika közreműködésével.
Kodály szűkszavú, zárkózott ember volt, inkább írásban fejezte ki magát, mint szóban. Autogramot csak úgy adott még a lányomnak is, hogy előtte kipróbálta, tud-e kottát olvasni.

Több mint harminc évig tanítottak a Fazekas Mihály Gimnáziumban feleségével, Horváth Eszterrel együtt.

Büszke vagyok rá, hogy iskolánk abban az időben számos országos zenei versenyt nyert, így például a Verdi-versenyen elsők lettünk. Feleségem született pedagógus volt. Ő korábban a Szilágyi Erzsébet Gimnázimba járt, hol Sztojanovits Adrienne volt az énektanárnője. Köztudott, hogy Kodály ennek a lányiskolának írta 1929-ben a Pünkösdölőt.
Feleségem egyébként Molnár Ferenc unokája, testvére Horváth Ádám rendező, aki a televízió Zenélő Órák című műsorát is rendezte, amelyet én is vezettem. Eszter halála után az öregdiákok társasága a Fazekasban adakozásból egy bronz emlékművet helyezett el az énekterem mellett - Zele János szobrászművész alkotását - , amelyet a hajdani diák, Magyar Bálint avatott föl. Ma is elzarándokolok néha ahhoz a táblához.

Mindig is nagy családot akartak? Hogyan lehetett nyolc gyereket felnevelni?

Feleségem pedagógiai őstehetség volt, én csak besegítettem és élveztem a gyerekek társaságát. Ő már lánykorában elhatározta, hogy nagycsaládot akar: öt lány és három fiú született. Talán a mai frissességemet is ennek köszönhetem, az ifjúság jelenléte mindig megfiatalítja az embert. Ahogy a közös éneklés is.
Mi minden este, lefekvéskor elénekeltük a gyerekekkel együtt az Adjon Isten, jó éjszakát! című dalt. Amikor a feleségem meghalt a János kórházban, ott is ezt a dalt énekeltük közösen, ezzel búcsúztattuk el. Nem volt könnyű egyedül maradni a halála után, és nem is tudok egyedül élni. Ezért pár éve újranősültem.
Mária fiatalabb nálam, ő is zenével foglalkozik, valamikor a Fazekas gimnáziumba járt hospitálni. Most az Egyetemi Könyvtárban dolgozik. Mindketten tagjai vagyunk a Kodály Zoltán-, Bárdos Lajos-társaságnak és a Liszt Társaságnak, én az utóbbi kettőben tisztségviselő is vagyok. Már túl vagyunk az első öt éven, és a házasságunk jól működik.