|
Miért pályázott a Nemzeti Színház igazgatói székére?
Negyven éve szívem csücske a Nemzeti. Növendékként ott kezdtem a pályámat, később odaszerződtem színész-rendezőnek 1998-ban. Míg egy reggel arra ébredtem, hogy a Pesti Magyar Színház tagja vagyok.
Amikor az új Nemzeti nyitó előadására, Az ember tragédiájára meghívtak vendégként, nagyon örültem. Gyakorlatilag január óta élek ebben a Házban, belülről ismerem minden zeg-zugát, nem kellett bejárnom ahhoz, hogy koherens legyen a pályázatom.
Ismerem azt a remek csapatot, amelyik itt dolgozik, csupa kiváló, tehetséges ember. Ők kértek fel, hogy pályázzak a Nemzeti Színház igazgatói posztjára. És bár egész művészi pályám alatt menekültem az igazgatás elől - ötször lett volna alkalmam ilyen helyzetbe kerülni - ezúttal nem térhettem ki előle. Hiszen már akkor hallattam a hangomat, amikor leállt az építkezés az Erzsébet téren abbeli félelmemben, hogy megint elhalasztódik a Nemzeti felépítése, és talán nem is valósul meg az én szakmai életemben.
Pedig részt vettem a közadakozásban is számos ingyen előadás részeseként.
Végül rájöttem, hogy nem az a kérdés, hogy hol van az épület, hanem hogy tartalmilag milyen. Ezért is pályázom.
Milyen Nemzetit szeretne?
Az enyém 21. századi koncepció, amely formai jegyeit tekintve esztétikailag konzervatív, noha aki ismer, tudja, hogy nem vagyok konzervatív. Egy kis ország Nemzeti Színházi arculatát kell megteremteni a globalizáció évtizedében.
Az a lényeg, hogy az egyesült Európába mindenki a legszebb nemzeti hagyományait vigye be. Nekünk van egy "tisztaszoba" hagyományunk. Lehetünk bármilyen szegények, de fenntartunk az otthonunkban egy tiszta szobát a vendégnek. Ebben a szellemben akarom vezetni ezt a Házat: befogadni a határon inneni és túli előadásokat. Elősegíteni a nyelvi kultúra belső fejlődését és exportját-importját.
Progresszív és sokszínű, nyitott, nagyon szerethető intézményt létrehozni, amely a szakszerűségről és a közönségről szól.
A dramaturgia fő pillére a Shakespeare-ciklus kell hogy legyen, valamint a kortárs drámák megszólaltatása, a 2o.század irodalma, különös tekintettel az oroszokra és az amerikaiakra. Ebben Réz Pál és Kunos László lenne segítségemre.
Számítok a már meglévő rendezőkre, Taub Jánosra, Vidnyánszky Attilára, Ruszt Józsefre és a legfiatalabb rendező generációra is. Vezetői filozófiámat olyan emberektől tanultam, mint Nádasdy Kálmán, Vámos László, Várkonyi Zoltán, Egri István, Radó Vilmos.
Konzultáltam Ádám Ottóval, Jancsó Miklóssal, Szinetár Miklóssal, Bodrogi Gyulával, aki azt mondta, hogy lehet másnak adni a Nemzeti direktori székét, de hogy aszerint kell csinálni, amit én elképzeltem, az biztos!
Valahányszor a Nemzetiről beszél, mindig Házat említ...
Én fontosnak érzem ezt a megnevezést. Hiszen itt egy új épületről van szó, egy Házról, amelyet be kell üzemelni. Még csak az első évad első hónapja ment le, még nem működik teljes gőzzel, noha minden feltétel megvan hozzá.
Nemcsak két helyiségben tervezünk játszóhelyet, hanem mindenütt: a Panoráma teremben Szobaszínházat hoznánk létre, a most elkészült Zikkurátban képzőművészeti kiállításokat Gyémánt László festőművész bevonásával.
Számítok a Nemzet Színészeire és a Színművészeti Egyetem vezetőire abban, hogy elindítsuk a Nemzeti Szini-akadémiáját, ahol leraknánk a posztgraudális művészképzés alapjait. Tervezem a Gyáli úti üzemház bevonását díszletek gyártására, így nemcsak önellátók lehetnénk, hanem bérmunkát is vállalhatnánk.
A közönség széles spektrumát kell megteremteni az iskolák, tanárok, szülők bevonásával. Végül, de nem utolsósorban: a Nemzetiről le kell végre hámozni a politikát. Nem arról szól ez az intézmény, hogy ki milyen zászlót lobogtat.
A Nemzeti Színház lobogója csak piros-fehér-zöld lehet, emblémája pedig a mosolygós és sírós arc - a művészet mindenkori szimbóluma. Erről kell, hogy szóljon magas színvonalon ez a Ház.
Székhelyi József benyújtott dokumentációja:
A pályázat
PR Marketing
Nemzeti Színház költségvetése
|
