Mindenki olyan zenét játszik, amilyen ember

Gyerekkoromban egyáltalán nem hallgattam népzenét, azt sem tudtam, mi az, ha akár csak valami hasonló szólt a rádióban, már tekertem is tovább az állomáskereső gombját. Már jó ideje játszottam a rhytm and blues zenét az S-Modell zenekarral, mikor elvetődtem egy Méta táncházba. Úgy mellbe vágott a zenéjük, hogy másnap beiratkoztam a kontrásukhoz, Nagy Zsolthoz. Egy évig tanultam tőle. Majd megpróbáltam a népzenét átültetni a blues-ra, a saját főhangszeremre, a szájharmonikára. Nálam mindennek az a célja, hogy a harmonikázásom a lehető legjobb színvonalú legyen, hogy kiemeljen a blues-harmonikás mezőnyből, mert mást és másként akarok játszani mint a többi herflis, mert én nem vagyok néger, én nem vagyok amerikai! Mindent meg kell tanulni a példaképtől, de mást kell csinálni: Jimi Hendrix is azért utánozhatatlan, mert műfajában mást játszik, mint a többiek, mint az elődök. - adja meg az alaphangot.

"Ferenczy Gyuri hihetetlenül energikus orgánumával, ironikus és eredeti szövegvilágával, hihetetlenül technikás játékával roppant népszerűségnek örvend mind a fiatalabb, mind az öregebb 'klublátogatók' körében." - írja róla egy zenei szaklap. A koncerten rutinosan váltogatja a gitárt, a hegedűt, és valóban élményszámba megy, mikor a szájharmonikába fúj. Hol kemény funky alapra írt, népzenei betétekkel tűzdelt számot játszanak, hol a csodálatos blues készteti nyíltszíni tapsra a közönséget. Tizenhét év óta van a pályán, s mégis, tíz évet ad magának arra, hogy a stílusok, a harmóniák összecsiszolódjanak, hogy tökéleteset alkosson. Maximalista vagy? - kérdem egy lélegzetvételnyi szünetben. (Talán helyesebb lenne cigarettaszívásnyi időt említeni.) Szó sincs róla - fújja ki hosszasan a füstöt. Sok idő kell ahhoz, hogy az ember megtudja magáról, mit akar a muzsikától, mi és mennyire fontos neki, és hogy milyen zenét akar játszani, mert mindenki olyan zenét játszik, amilyen ember! Az életben ránk ható dolgok esetleg évekkel később jönnek a felszínre és válnak meghatározóvá.

Ez történt az egykori népzenei varázslattal is. Nemrég a Méta együttes lemezt adott ki Heavy Méta címmel. Ezen széki sűrűtempót játszik Ferenczy, szájharmonikára átírva. Két hónapig tartott, míg körömreszelővel finomítgatva áthangolta a harmonikát a szükséges hangnemre. Az efféle kiruccanások viszont változatossá teszik a blues világát: nélkülözik a megunható sablonokat, akár naponta változhat a zenekar összeállítása, helyén van minden szólam. Presser Gábort, Tátrai Tibuszt, Tóth János Rudolfot említi "mestereként" - de nem felejti ki a népzenét sem, a Méta együttes vezetőjét, Salamon Bea prímást és a már említett kontrást, Nagy Zsoltot sem.

Nagyon régen, van már tizenhét éve, egy barátomtól, Benkő Zsoltitól kaptam egy szájharmonikát, mondta, csináljunk egy blues zenekart, te leszel a harmonikás, így kezdődött. Megfújtam, s két-három hét alatt megvolt annak az alapja, amit most játszom, és azóta is ezt fejlesztem sok-sok gyakorlással. De ne úgy képzeld el, hogy napi hat órát játszom, nem, nem így van. Laza videofilm nézés a jellemző, folyamatosan, a hangszereket váltogatva játszom a kedvenc zenéimet; ezen a szinten James Braun adatközlő, kísérletezek, új hangzásokat próbálok ki, lejátszok hegedűn egy dallamot, majd kipróbálom a herflin is, megszólal-e ugyanaz más közegben: egyik hangszer így fejleszti a másikat. Kell is a gyakorlás, a rutinszerzés, mert kétszáz felett van az egy évben teljesített koncertjeink száma, akkor is, ha ez nem nagyon tetszik némelyeknek.

Kávét és egy újabb pohár kólát hoz a pincérnő, az újabb cigarettasodrások között megtudom, hogy a Herfli Davidson külföldön is népszerű: Németországban, Amerikában és Finnországban szinte otthon vannak, rendszeresen koncerteznek, de megfordultak már Belgiumban, Olaszországban, Hollandiában, Ausztriában is. Egyre több impresszárió foglalkozik magyar zenekarokkal és nem árt, ha valami extrát is kapnak, persze, műfaji túlkapások nélkül.
Már kikapcsoltam a magnót, mikor előjött a bevezetőben említett produkció, ahol grouv-zene az alap és harminc néptáncos készül, hogy autentikus koreográfiát táncoljon a változatos, élő zenére. Kilencven százalékban kész a mű, a stúdiómunka van hátra, na és a táncok betanulása. A bemutató néhány hónap múlva, az év végére várható.

Fotók: A szerző felvételei