MISKOLC KULTÚRÁJA

- Mi nem így gondoltuk. Az elmúlt év júniusában a város meghirdette a pályázatot, a közgyűlés nem talált alkalmas jelöltet, követkésképp ilyenkor új pályázatot kell kiírni, és addig az időpontig meg kell bízni valakit az intézmény vezetésével. Kértük az akkori polgármestert, hogy ez a személy semmiképp ne a pályázók közül kerüljön ki, hiszen ez etikátlan volna. Mégis úgy döntöttek, hogy egy alkalmatlannak ítélt pályázót bíznak meg azzal, hogy vezesse a színházat.

Ezt követően ősszel a helyhatósági választás eredményeként alapvetően átrendeződött minden Miskolcon, valamennyi egyéni körzetben a jelenlegi kormányzó párt nyerte meg a választást, új lett a polgármester, rögtön az első intézkedések között kiírtunk egy új pályázatot. Ennek az volt a lényege - ezt elmondtam akkor -: a miskolci színház nem egy a vidéki színházak között, a miskolci az a színház, ahonnan a magyar színjátszás elindult. Ez kötelezi azokat is, akik valamilyen módon felelősek Miskolcért és a város kultúrájáért, éppen ezért nagyon magasra tettük a mércét. A mi pályázatunk szinte megegyezett a budapesti Nemzetire kiírt pályázat szövegével.
Az a célunk, hogy a miskolci színjátszás újra a szakma középpontjában kerüljön, és szeressék a miskolciak. A 80-as évek végén, az átalakító munkák következében olyan színházépület jött létre, amely az országban egyedülálló. Öt játszóhelyen teszi lehetővé az egyidejű színjátszást, ilyen nem nagyon van, hozzáteszem az ötből három dupla-forgószínpados, ami technikailag is minden követelménynek megfelel.

- Feltétlenül. Az első nagy lépés az volt, hogy az elmúlt időszakban a prózai tagozat mellett létrejött egy olyan zenés színház, amelynek a gerincét az opera adja. Hozzáteszem, hogy az idén fennállásának 40. évfordulóját ünnepli a miskolci szimfonikus zenekar, amelyet Kovács László karnagy vezet, s nemcsak az országon belül, hanem külföldön is egyre ismertebb. Sok kiváló együttese van a városnak, ezért igyekszünk - az évadon túl - a miskolci nyár eseményeit is színesíteni, azzal, hogy megnyitjuk a közönség előtt a színházat. Ennek kiemelkedő eseménye az idén harmadik Bartók Operafesztivál, Bartók + Mozart címmel. Már most óriási az érdeklődés.

- Meglepetést okozott Marton Éva kinevezése az operafesztivál igazgatására

- Ma alakult egy konzultatív tanács, tagjai között a város legjobb művészei vannak. Engem eddig sem, ezután sem fog érdekelni, hogy ki milyen felekezetű, világnézetű, ez szakma. Egy várost megteremteni egy szakma, teljesen mindegy, hogy az illető mely oldalról látja a világot. Nekem ebben eddig sem voltak gondjaim a városban, valószínűleg most sem lesznek.
Marton Évával az Operagála kapcsán decemberben nagyon jó beszélgetést folytattunk, pár percesnek indult, de legalább negyven percessé vált. Ő maga azt mondta, hogy amit én képviselek, az nagyon tetszik neki, ha gondolom, akkor szívesen segít. Ezt megerősítendő, kétnaponta kaptam e-mailt, hogy ha gondolkodunk vele, akkor személyesen is szerepet vállal. Ezt követte, hogy az operafesztivál vezetése úgy döntött, fölkéri, legyen az Operafesztivál művészeti igazgatója; örömmel elvállalta. Tehát mi nem egy, hanem sok évre tervezünk.

- A színház további működése során erősíteni kellene a prózai tagozatot. A korábbi időkben voltak Miskolcnak csúcs időszakai, Csiszár Imre rendezéseire gondolok, amikor nagyon erős volt a társulat, s országosan híressé vált. Mi azt szeretnénk, hogy ismét az legyen. Az új igazgató, Halasi Imre életútja, Zalaegerszegen eltöltött eredményes 10 éve, az Operettszínházban eltöltött 4 éve alapján mindenképpen remélhető, hogy Miskolcon nagyon jó színház jön létre. Nagyon örülünk annak, hogy az új igazgató ki akar lépni a város határain túlra is.

- Van-e megfelelő összeg a színházzal szemben elvártak finanszírozására?

- Érdekes kérdés. A kultúrával foglalkozó barátaimnak épp én jelentettem ki, hogy Halasi Imre helyében elgondolkodtam volna azon, hogy milyen kondíciókkal kellene átvenni ezt a színházat; de ő már több mint megszállott, azért jött ide, mert imádja a színházat, és ért is hozzá.
Nem tudunk nagy támogatás nyújtani. Három hónapja ülök ebben a székben, és most nézem át, hogy más városokhoz viszonyítva nálunk milyen a helyzet. Mindig is sejtettem, hogy meg kell változtatni Miskolc kulturális életének a támogatási rendszerét; most már pontosan tudom.
Nálunk ötszáz millió forintot kap a színház egy évben. Érdemes összehasonlítani Szegeddel: Szeged egy milliárdot kap az alapműködésre, a szabadtéri játékokra további fél milliárdot, ezzel a másfél milliárddal áll szemben a miskolci fél milliárd, miközben Miskolcé Európa egyik legtöbb játszóhellyel rendelkező színháza. A jövő évtől kezdve, új kulturális koncepció szerint, először a város értékeit összemérve kiválasztjuk, melyiket emeljük ki; ez nem történt meg az elmúlt időkben. A Galéria, a Miskolci Szimfonikusok, a Vár és a Várjátékok támogatása mindenképpen prioritás.
Nem csak a magyar nyelvű színjátszás indult Miskolcon, hanem a magyar grafika is. Az 50'-es években ebben városban nyomtatták az első sokszorosított grafikát Feredi Gyula Kossuth-díjas grafikusművész jóvoltából. Olyan szellemi műhely jött létre, ahol otthont talált magának például Kondor Béla; sokan tartják a szakmából, hogy Miskolc nemcsak a színjátszás, hanem a magyar grafika fővárosa is. Ez az örökségünk, ennek kell megfelelnünk.

- Szász Endre szerint a leghíresebb magyar Szalay Lajos, aki a világ elismert legnagyobb grafikusa, Miskolcról indult, és ide tért vissza. Magyarországon nagyon keveset lehet hallani róla, pedig elképesztő kultusza van a világban.

- Teljesen egyetértek, sőt, jócskán elfogult vagyok ebben a kérdésben. A három éve Miskolcon megrendezett XX. országos grafikai biennálé során a galéria vezetője engem, illetve az én cégemet bízta meg azzal, hogy a galéria arculatát, kommunikációját összeállítsuk. Akkor elég sokat foglalkoztam Szalay Lajos (fotó)életművével, és ugyanerre jutottam: hogy ez vétkes mulasztás, egy város akár egy névvel is felépítheti önmagát, Szalay Lajos művészetét ilyennek tartom. Komoly erkölcsi gesztus, hogy a világ nagyra tartott és elismert művésze hosszú kóborlása után visszatér a szülőhazájába, hogy itt haljon meg. Miskolc díszsírhelyet adott neki, a síremlékre egy pályázatot írtak ki, de a város nem finanszírozta a síremlék elkészítését. Amikor megkaptuk a XX. grafikai biennálé anyagait, mindent magam gondoztam és a cégem, elmentem megnézni a díszsírhelyet, úgy volt, ahogy volt, síremlék nélkül. Ez három éve történt, jóval Szalay halála után. Megkerestem a városházát, és a városháza nem támogatta a síremléket. Akkor elhatároztam, hogy keresek szponzort. Találtam is, ma már van síremlék. A korábbi polgármester úrnak addig volt érdekes Szalay Lajos, amíg élt, amíg a politikai hitvallásáról beszélt. Az élet fintora, hogy a síremléket a polgármester úr avatta.

- Új időszámítás kezdődik Magyarországon, ez az Európai Unióhoz csatlakozás időszaka, amikor minden városnak meg kell verekednie a rangokért, a címekért. Miskolcnak örökös riválisa volt Kassa. Trianon után talán Miskolc volt az egyetlen hely, ahol nem búslakodtak nagyon a város vezetői, mert megszabadult a város az örökös mumustól. Nagyon fontos, hogy a város újra pozicionálja önmagát, kulturális értékeit.
Miskolc értékeit nem könnyű "eladni", mivel évtizedekig rakódtak rá a végül is negatív jelzők, amelyek szerint a város az ipar fellegvára. De ma már nem iparváros, és küszködik, hogy fönnmaradjon. A szellemi eltökéltség megvan; és mivel határ közeli település, olyasmi lesz a szláv tengernek Miskolc, mint nekünk Bécs, amikor átmentünk a szögesdróton: az első európai nagyváros. Ahhoz, hogy olyan kisugárzása legyen, mint Bécsnek volt a mi számunkra, nyilván nagyon meg kell csinálni ezt a várost, amihez nagyon sok pénz kell.
Az országgyűlésben soha nem volt ennyi miskolci képviselő: hét szocialista és két fideszes képviseli a várost, ez nagyon nagy előny.

- Ez így van. A probléma az, hogy Miskolc belvárosa rendkívül elhanyagolt, talán az ország legelhanyagoltabb nagy települése, rendbe kell hozni. Ha egy városnak rossz a kirakata, az olyan, mint a bolt, amelybe akkor az ember nem megy be vásárolni. Hiába van nagyon szép - világcsodának számító - tapolcai barlangfürdőnk, Lillafüredünk, Diósgyőri-várunk. Hiába van jó színházépületünk, jó Galériánk, a vidék legnagyobb képtára, ásványtára... ha a város nem tudja megtartani a vendéget.

A képek Miskolc a régi képeslapon című naptárból valók. Köszönet érte Fedor Vilmosnak.