My name is Bon. Bon-Bon. - beszélgetés Szolnoki Péterrel

- Nos, akkor in medias res, hogy álltok a musicallel?
- Mintegy két éve folyamatosan beszélünk róla; már akkor elkezdtük a hírverést, amikor még egy sort sem írtunk le belőle. Ma már részben valóság a mű. Tomi, remélem, rövid időn belül elkészül a színdarabbal. Én elég jól állok a zenei résszel, már megírtam négy dalt. Egyet ismerhet is a nagyérdemű: ez a légiós lemezünkön található szerelmes ballada, a Te vagy című opus.
- Mit lehet még tudni a darabról az érdekek és titkok megsértése nélkül? Lehet tudni a témáját?
- Egy osztálytalálkozóról szól, a rendszerváltozás előtti korosztályról, mindarról, ami akkoriban történt velünk. Hiteles, valóságos alapja van. Mindez nem jelenti azt, hogy elmélyednénk a politikában! Egy kis szerelem, egy kis ármánykodás, egy kis romantika: amit valóban megéltünk, átéltünk.

- Lehet-e az alkotás jelen pillanatát félkész állapotnak minősíteni?
- Inkább nagyon erős kezdésnek nevezném. Ennek ellenére Herendi Gábor már jelezte, szívesen rendezné meg, ha készen leszünk vele. Ha élete első mozifilmje jól sikerült, miért ne történhetne ugyan ez a darabunkkal is?
- Helyben vagyunk! Siker, népszerűség. Egyik napilapunk néhány napja arról adott hírt, hogy a Valami Amerika átlépte az ötszázezres nézőszámot. (Ez már a tengerentúli megasztárokat felvonultató filmek kategóriája.) Ebben a Bon-Bonnak is része van! A sikerdalt megelőzte az Európa expressz betétdala, a Gengszterdal. E film alkotói most egy televíziós sorozattal jelentkeztek. A stáblistáról hiányzik a nevetek. Mi történt?
- Nem úgy alakult a kapcsolatunk, mint reméltük. Ennyi.

- A siker kapcsán hadd térjek ki egy aktualitásra, mely szorosan kapcsolódik a Teraszhoz. Száz sztár címmel folyik egy kezdeményezés, ahol is a sztárság fogalmának értelmezését kívánják a jelenlegitől eltérő megvilágításba helyezni. A sztárjelöletek között mások mellett megtaláljuk Dés László zeneszerzőt és Borlai Gergő dobost is. Mi a véleményed a sztárságról, a fogalom körül kialakult jelenségekről?
- Nehéz arról beszélnem, amire soha nem készültem! Senki nem úgy indul neki a pályának, hogy én márpedig sztár leszek! Arra viszont minden normális magamutogató előadóművész vágyik, hogy minél többen lássák, hallják, minél több embernek adhassák át a bennük megnyilvánuló tehetséget. Azt szeretném, ha a közönség ugyan úgy örülne a dalaimnak, mint én, amikor megírtam őket. Hangsúlyozom: nem akartam sztár lenni, s nem is tartom magamat annak. Nem hiszek Magyarországon a sztárságban!

Péter felesége itt megszívlelendő közbevetést tesz: - A sztárság sokaknál a külsőséget jelenti. Azok próbálnak sztárként viselkedni, akiket sztárrá próbálnak avatni! Tiszavirág életű állapot ez!
- Ha nem lennél sztár, nem kértek volna fel az egyik kereskedelmi televízióban műsorvezetésre
- Kétszer is felkértek! De azt válaszoltam, köszönöm szépen a megtisztelést, de még nem jött el az időm hogy ezzel foglalkozzam! Őszintén elmondtam, nem vagyok műsorvezető, nem értek hozzá. Százan állnak sorban a tehetséges fiatalok, hogy képernyőre kerülhessenek. Én zenész vagyok, nem akarom elvenni a lehetőséget tőlük. Erre mondta Bárdos András, ő még ilyet nem hallott! Én meg azt mondtam, azt szeretném, ha a dalaimat húsz év múlva is fütyülnék! Az én munkám erről szól

Fotók: Tombor Zoltán és Bon-Bon archívum