Nagyvizit - harminc év után

- Minden bemutatóm körül botrány volt, ez sem kivétel. Azért engedélyezték, mert azt hitték, kórház-darabról van szó. Holott a helyszín, az összezártság csak ürügy arra, hogy az emberekről, a kapcsolatokról mondjak el valami fontosat. Kapás Dezső rendezte, mint minden darabomat a Vígben - ő nagyon tudott gyurkovicsul. Parádés szereposztás volt: Bilicsi Tivadar, Somogyvári Rudolf, Lukács Sándor, Kern András, Benkő Gyula, Tábori Nóra, Venczel Vera és Koncz Gábor, aki már régóta szeretné újra játszani Fazekas szerepét.
Hiába volt reveláció a bemutató, annyira, hogy a firenzei fesztivál szervezője ki akarta vinni az előadást, az illetékesek nem engedték.
Egyszer jóval később megkérdeztem Aczél Györgyöt, miért nem mehetett a darab Olaszországba. Puhán átkarolt a maga joviális modorában és azt mondta: "Tudja azt nagyon jól! Magának és az országnak sem használt volna az a megállapítás, hogy a szocializmus egy kórház!" Így működött az agyuk, miközben én sosem írtam duplafenekű dolgokat! Azzal álltam ellen, hogy az írtam, amit gondoltam. Megint eltelt jó pár év, amíg az igazi okra rájöttem. Tavaly forgattuk az Emlékpróba című televíziós filmet, ahol fiatal színészek játszottak el egy jelenetet a darabból, és hirtelen belém villant az a mondat: "Nehéz a helyzet Baranyában". Ott jöttem rá, hogy Aczél, akinek szűkebb pátriája volt Baranya megye, magára vette ezt a "sértést". Így éltünk Pannóniában, a puha diktatúra korában. De a Nagyvizit évekig műsoron volt a Pestiben.

- Sőt egészen különös, drámai utóélete lett...

- Előbb a Badarit játszó Bilicsi lett beteg, és bent a kórházban, az igazi viziten az én darabom szövegét mondta a főorvosnak. Miközben haldoklott, lúdtalpbetétről beszélt - azt hitték, megzavarodott. Aztán a Kreutzer-szonáta bemutatója után Somogyvári Rudi lett halálos beteg, már csak injekciókkal tudott játszani. A kórházban ő, aki maga volt a megtestesült elegancia és jómodor, ezt a mondatot idézgette: "A pofámba száll a por.." Mi, akik ott álltunk az ágyánál, nevettünk, holott sírni lett volna kedvünk, olyan tragikusan korán ment el. A Nagyvizit bemutatója után Kapás Dezső /fotó/ (ő is korán meghalt!) és a színészek megalakították a GYIK-ot, a Gyurkovicsot Imádok Körét.

- Az új bemutató szereposztása is parádés. Igaz, arról szólt a fáma, hogy Ön is játszik benne...

- Koncz Gábor hozta vissza az életbe ezt a darabomat, akinek régi vágya volt, hogy egyszer megrendezi. Kerényi Imre igazgató ötlete viszont az volt, hogy én játsszam el Bilicsi hajdani szerepét, Badarit, sőt az eredeti verzióban magam rendeztem volna. Meg kell hogy mondjam, már meg is tanultam ezt a rendkívül nehéz, bakugrásos szöveget, magamban átkozva a szerzőt, hogy ilyen egyszavas párbeszédeket ír. A díszletet is beállítottam, és elkezdtünk próbálni, amikoris megoperáltak lábtrombózissal. És bár akkor sem adtam föl, irreálisnak és fizikai képtelenségnek tűnt, hogy végig tudjak játszani egy háromórás, állandó színpadi jelenlétet igénylő szerepet. ( Az Ezredes, amit Veszprémben játszottam el a saját premieremen, egy zárt jelenetű karakterszerep volt!) Ezért nem vállaltam. Helyettem Reviczky Gábor, az ország egyik legjobb színésze játssza Badarit. Koncz maradt Fazekas. Mellettük Pusztaszeri Kornél, Némethy Ferenc, Lőte Attila, Tóth Enikő szerepel még a darabban. Pásztor Erzsi, a takarítónő alakítója - ki ne emlékeznék Tábori Nóra feledhetetlen alakítására? - a főpróba hetében ínszalagszakadást kapott, de azért eljátsza a szerepét. A színészek alig tudtak próbálni a nevetéstől, remélem, a közönség is így lesz majd a premieren.
Kíváncsian várom, hogyan hatnak a Nagyvizit mondatai harminc év után, amikor sok minden megváltozott, csak éppen az nem, amit ábrázol: a betegek és orvosok, az emberek és emberek közötti kapcsolat.