| Ugye, nem haragszik meg a Kedves Olvasó, ha egy parányi személyes élményét igyekszik a krónikás megosztani vele? Snétberger Ferenc Salgótarjánban született és ott is töltötte gyerekkorát, mint e sorok írója. Így esett meg, hogy az egykori Salgó Étterem bárjában nemegyszer látta gitározni édesapja zenekarában. Ült az öreg "Dicki" lábánál a kissámlin és szorgalmasan pengette a bundoknál gyöngyházzal berakott gitárt. |
Kettő volt belőle, egyiket édesapám használta, a másik volt az enyém - emlékszik a gyerekkorra. Elektromos gitárok voltak. Várj egy pillanatra! Emlékeim szerint a "mindent játszottunk" műfaji- és stíluskavalkádba a jazz tartozott legkevésbé. Legfeljebb a tánczenét lehet ide sorolni, egy kicsit dzsesszes hangvételben. Hogyan keveredtél a rock és a magyarnóta oldaláról a komolyzene, a jazz világába? Édesanyám unszolására beírattak a salgótarjáni zeneiskolába, ahol Borsányi Matyi bácsi növendéke lettem. Az volt az érdekes, hogy nekem az idő tájt a gitár az gitár volt, nem tettem különbséget közöttük. |
| Akkoriban azt rebesgették, hogy valami különleges teljesítményt nyújtottál a zeneiskolában, s apukád után "Kis Dickinek" neveztek, ami valójában elismerés volt. Mire figyeltek fel az emberek?
Talán arra, hogy Matyi bácsi nem győzte a kottákat hordani, mert egy év alatt megtanultam a klasszkiusgitár-irodalom teljes anyagát. Szükségem volt újabb és újabb zenékre; Salgótarján már "kicsinek, szűknek" bizonyult. |
 |
| Snétberger Ferenc |
Veled is az fordult elő, mint sok más kiváló zenésszel: kinőtte a tehetséged a meglévő környezetet Így is lehet fogalmazni, de a zenésznek nagyon fontos, hogy kapcsolatba kerüljön másokkal, minél többet ismerjen meg a területéből. Hogy olyan helyre menjen, ahol több lehetősége van. Szerencsém volt, Budapestre kerültem. Húsz éves körül lehettem akkor. És megtörtént, ami a mesékben szokott: a német kereskedő felajánlott egy gitárt és egy németországi ösztöndíjat. Nem, nem! Az nagy csoda lett volna! Ettől kisebb csoda esett meg velem. Babos mondta, hogy hallott már rólam, és javasolta, menjek el felvételizni a Konzervatóriumba. Egy éve indult a gitártanszak, s most lenne lehetőség. Nem kellett kétszer mondani! |
| Javaslom, ugorjunk egy nagyot! Hiszen a konzis léttel együtt jár a zenekarok alakítása, a koncertezés, a kollégák, a szakma megismerése, és így tovább. Ha már a német hangszerkereskedő nem kínált ösztöndíjat, hogyan kerültél ki mégis Németországba? Miért az lett második otthonod?
A nyolcvanas években sokan vállaltak külföldi fellépéseket, s aztán ott is maradtak, elmentek. Az én sorsom másként alakult: egy berlini turnén ismertem meg a feleségemet. Magyarországra költöztünk, több évig itt éltünk. De amit korábban mondtam, hogy menni kell a zenésznek, minél többet megismerni a világból, egyre jobban gyötört engem is. Külföldön jóval több lehetőség volt, mint itthon |
És megkaptad a csodás meghívást! Majdnem így volt. A meghívás igaz, de szeretnék eloszlatni egy félreértést is, ami ezzel szoros kapcsolatban áll. Többen állították, hogy együtt zenéltem Aldi Meolával. Ez nem igaz! Vendég előadónak hívtak meg, az ő műsora előtt játszottam el egy önálló, hosszabb koncertet. Viszonylag sokszor vagy itthon, nagy sikerű koncerteket adsz. Mi történik veled a köztes időben? Hogyan telnek hétköznapjaid? Berlinben tanítok, van egy iskola, amit én vezetek. Az ottani tehetséges romákat karoltam fel, ehhez a város támogatást is ad. Egy héten kétszer foglalkozom velük. Nem maradhat el a koncertezés sem, mostanában egyre többször lépek fel nagyzenekari kísérettel. A negyedes szünetnek lassan vége, a képzeletbeli karnagy a kezét emeli. A következő koncert csütörtökön, 13-án lesz a Zeneakadémián. Jól tudom a programod? Majdnem! Március 19-én még lesz egy fellépésem Budapesten, a Gödörben, majd 20-án Debrecenben veszek részt az ottani Tavaszi Fesztiválon. Fotók: a szerző felvételei |
