Névjegy: Pocsai Kriszta Quintet

- Jazz-énekes előadóművész, rádiós szerkesztő-riporter. Ki is valójában Pocsai Krisztina?

- Szerkesztő nem vagyok, ezt a feladatot Maloschik Róbert látja el a rádióban. Amiről papírom van, az a jazz előadóművész-tanár. Tanítok is, énekelek és műsorokat is vezetek. Azaz, így együtt vagyok mind a három.

- Mit jelent pontosan a "nemrég végzett" időmeghatározás?

- '98-ban diplomáztam. Lassan öt éve.

- Fontosnak tartom a kérdést, mert az a gyakorlat, hogy az előadók már főiskolás korukban zenekart alapítanak, kísérleteznek, gyakorlatban próbálják ki a tanultakat. Ön sem volt kivétel: Tax Free, majd Freeport. Most a Pocsai Kriszta Quintet koncertjén vagyunk és ez a formáció is több felállásban létezett már. Aktuális felállása: Cseke Gábor - zongora, Mohai András - dob, Frey György - basszus, aki Barcza Horváth Józsefet helyettesíti éppen, Tóth Viktor - szaxofon, Pocsai Kriszta - ének. Hogyan történik az együttes alapítás? Ki kit választ?

- A főiskolán - hál' Istennek - engem hívtak énekelni. A zongoristával, Cseke Gáborral egymásra találtunk és azóta játszunk együtt, függetlenül attól, hogy elég sokfelé hívnak énekelni más zenekarokba is. Körülöttünk valóban gyakran cserélődtek a zenészek, de ez talán szokásosnak is nevezhető. A Tax Free is a főiskolán alakult és az alapító jogán énekeltem az együttesben. Egyéb elfoglaltságaim miatt egy idő után elváltak útjaink, majd Freeport lett a zenekarból. Ez nem csak tagcseréket, hanem stílusváltást is jelentett.

- Ezek szerint a Freeport ma is létezik? Nem szűnt meg a főiskolás évek után?

- Nem, nem! Oly annyira létezik, hogy a múlt nyáron vettünk fel egy angol nyelvű lemezt, talán Funk-radió lesz a címe. A borítóval voltak gondjaink, de, remélem, már hamarosan megjelenik!
A "lemezpiacon" egy másik újdonság is várható: egy különlegességen dolgozunk Szakcsi Lakatos Bélával. Ez egy kifejezetten jazz-sztenderdekből álló lemez lesz, főleg balladákat énekeltem fel. Két saját szerzeményt vettünk fel - egyebek mellett -, sőt, egy magyar népdalt is előadok.

- Idáig rendben is lenne: jazz, funky, soul - jól megférnek egymás mellett. De! Énekesi pályája elkanyarodott a popzene irányába is. Ezt a "motívumot" hogyan értékeljük?

- Hát, megtaláltak. Ők a Not For Sale együttes. Hívtak, én pedig örömmel mentem. Ennek is már öt éve. A nyáron jelent meg a második albumunk. A műfaji változatosság egyáltalán nem okoz gondot. Még a rap zenét is szívesen hallgatom; mindenből lehet tanulni, egyik hat a másikra, lehet belőlük építkezni.

- A Szakcsi Lakatossal való közös munka mennyire megtiszteltetés, mennyire "rang" a szakmában? Vagy éppen a tehetségnek szól az együttműködés? Kérdésem apropója a pályán töltött évek száma.

- Nem érzem rangnak a közös zenélést. Ugyanakkor igen megtisztelő! Egyszerűen így jött. El kellett menni egy haknira, ahol meghallgatott. Most már azt is tudom, Egri János (kiváló nagybőgős - A szerk.) hívta fel rám a figyelmét.
Mindenki játszik mindenkivel, ismerjük egymást, ez is így fordulhatott elő. Megtetszett neki az előadásom, hívott, majd egyre többet hívott, és amikor lehetősége adódott egy lemezre, kifejezetten engem kért meg, hogy felvegyük ezt a balladás lemezt.

- Mennyire fontos, hogy Ön legyen a főnök, a zenekar vezetője?

- Nem vagyok egy vezető típus! Őszintén szólva, úgy érzem magam, mint egy tyúkanyó. Én vagyok az egyetlen nőnemű a zenekarban! Különféle szálak futnak hozzám. Gondoskodom a próbákról, az előadásokról. Jóllehet, ezek zenekarvezetői feladatok, nem ezt tekintem lényegesnek. Izgalmasabb munka a zenei ötletek kidolgozása, a hangszerelés. Ebben a srácok jóval többet tesznek a közösbe.

- Honnan a motiváció az énekléshez? Volt-e, van-e zenész a családjában?

- Édesapám dobos. Azt szokták mondani, nem zenész, dobos! Egy lagzis zenekarban játszik, vendéglátózik. Hihetetlenül széles a repertoárjuk! És ez érdekes mozzanat lehet. Előfordult velünk, hogy a szervező nem a megfelelő zenekart hívta meg. Nevünk után ítélve teljesen mást várt. Mi pedig, ugye, nem tudtuk a rendezvény jellegét. E szempontból édesapám "mentett meg."
Korábban sokat jártam vele a lagzikba, ragadtak rám a nóták. Tóth Sándor szaxofonos zenésztársam is rendelkezett "műfajidegen" tudással, így nem okozott gondot kivágnom magam, magunkat a kellemetlen helyzetből.

Fotók: a szerző felvételei