Nyuszi barátai és üzletfelei

Különösen kezdődik az új lemez, mintha váltást sugallna

Amikor megszületett a Mennyi híd kell még című dal zenéje, éreztem, hogy minden valószínűség szerint ez lesz az egyik zenei sarokpontja az egész munkának. A dal egyrészt a maga líraiságával és intimitásával, másfelől pedig a kibontakozó középrésszel nagy hatással volt rám, nagy lehetőséget véltem benne felfedezni. Nem volt egyszerű szöveget találni hozzá.
Ami nyilvánosságra került, nagyjából a negyedik verzió. Ezt három teljesen különböző, más-más témájú próbálkozás előzte meg. Nehezen alakult ki a végleges változat, Horváth Attila szövege. Lerch Istvánnak, a zeneszerzőnek eleve az volt az elképzelése, hogy népzenei motívum vezesse be a számot. Mbye szólója, amellyel a dal és így a lemez is kezdődik - szenegáli törzsi nyelven énekelt wolof dal -, talán a hallgató számára érthetetlen nyelven is érzékelteti az összetartozást, amit kifejezni akartunk. Az én felfogásomban embertől emberig, nemzettől nemzetig, országtól országig, földrésztől földrészig ível a téma. Így alakult ki a dal codája is.
Az angol világnyelv, a francia, amely úgy mellesleg személyes kötődésem is, a diplomácia nyelve. Amikor aztán a szerkesztésre került sor, kiderült, hogy egyszerűen nem lehet máshol a dal, mint a lemez elején, mert minden, ami előtte elhangzanék, #8220;zavarná". Beláttam: kissé szokatlan ugyan, hogy egy Koncz Zsuzsa lemez afrikai nyelven kezdődjön, de akiben nincs kalandvágy, az ne csináljon lemezt. Így lett a Mennyi híd kell még az első dal, amely kifejezi - egyben mindig is létező fixa ideámat -, hogy itt, ezen a kis helyen, ebben a kis országban, ezen a kis földrészen vagy éppen bolygón, ezen kell egymással békességet találnunk. Akármilyen nehezünkre esik is. Ez van, ez lenne a feladat.

Hiányoljuk az idegen nyelvű dalokat. Nem tervezi, hogy ezek a dalok más nyelven is megszólaljanak?

Nehéz kérdés. Pályám során többször kiderült, hogy az a fajta lelkület, ami - ha úgy tetszik - Magyarországra és ezen belül rám is a leginkább jellemző, nehezen fejezhető ki másik nyelven. Másképp hangzik ugyanaz németül, vagy franciául, másfajta közegben, ahol más a temperamentum, mások a problémák. A nagy kérdés az, hogy mennyire marad hiteles egy magyar ésszel megfogalmazott gondolat másutt?
Vonzott az éneklés más nyelven is, de a szövegek, a fordítások többnyire hiányérzetet hagytak maguk után. A Ha én rózsa volnék című dalomnak például létezik finn változata , finn énekesnő tolmácsolásában. Érdekes lenne tudni, hogy van-e hatása a finn publikumra, és ha igen, mivel? Zenével-e, szöveggel-e; esetleg Katri Helena népszerűsége a döntő? Nagyon ritkán, egy-egy kivételes alkalommal találkoztam csak olyan szövegíróval, aki úgy fordított, hogy a dalok nem lettek idegenek a számomra. Ezúttal is köszönöm Tímár György segítségét, aki valóban remek műfordító, és nagyon szép négy sort tett az első dal végére, ahol a vokálnál én is becsatlakoztam...Azért nem adtam fel. Most úgy tűnik, az összes dalomat lefordítják franciára. Hátha egyszer mégis sikerül.

#8220;Az se mindegy, hidd el nekem, hogy mit írnak rólad az interneten." - énekli egyik dalában. Van saját weboldala (www.konczzsuzsa.hu), ahol időnként élő chat-ben is érintkezik rajongóival. Milyen tapasztalatai vannak ezzel kapcsolatban? A fórumokon való kapcsolattartás fontos-e?

Az internet jópofa, kisgyerekkorát élő médium, nem tudni, hova vezet. Lehet, hogy közelebb hozza egymáshoz az embereket, de az is lehet, hogy csak a kapcsolattartást egyszerűsíti. Mint előadót közelebb vihet a hallgatóimhoz, de nem tudom még, hogy ez nekem jó-e? Használom az internetet, részben el is vagyok ragadtatva tőle, de azért látom, hogy még technikailag sem tökéletes.
Nagyon nehéz kiszűrni az egyforma kérdéseket, nehéz követni, ki miről értesült, s ha nem, akkor miért nem, miközben evidensen ott van minden leírva, és ez az élő chat-et unalmassá teheti a résztvevőknek. Pillanatnyilag ambivalens a viszonyom hozzá, mert érdekes és izgalmas, de ha nem vigyázol, #8220;felfal". Sok időt felemészt. Vagy internetezünk, vagy éljük az életünket, márpedig az élet rövid, mint tudjuk. Számtalanszor előfordul, hogy leülök csak azért, hogy megnézzem a levelezésem, majd elkezdek száguldozni a site-ok között, és máris eltelt három óra. Nos, ennyi idő nincs. Így aztán sokszor napokig a gép felé se nézek, ami megint nem jó, mert a levelek meg jönnek, és illene rájuk válaszolni Néha rohammunkában két három hetenként, pár sorban próbálok is. Ha hagynám, akkor felfalna a net. Na, nem hagyom.

A neten kívül milyen visszajelzéseket kap? A lemezeladási listák mutatnak valamit?

Persze az eredményesség fontos, de nekem talán ennél is többet jelent, hogy tudjam, pontosan mi is az, amit a dalaimmal adhatok az embereknek. Van-e ilyesmi egyáltalán? Erről leginkább a koncertek tudósítanak, néha privát találkozások.
A közönség, aki #8220;előre megfontolt szándékkal" eljön egy-egy koncertre, #8220;Ő" az igazi visszajelzés. Különösen ma, amikor annyi minden van a felszínen, és nagy a választási lehetőség, nagyon megtisztelő dolog, hogy sokan veszik a fáradságot, idejüket, pénzüket nem kímélve ott vannak, és meghallgatnak. És akikkel néha utána találkozom, azok szemében látom, hogy érdemes csinálni. Ez az igazi jutalom mindazért, amit adott esetben az embernek kénytelen-kelletlen végig kell csinálnia.
A média csin-bumcirkuszt, ami szükséges ahhoz, hogy tudjanak rólam, hogy tudják, elkészült valami, hogy az emberekhez eljussanak a dalok.

Keveset koncertezik. Ehhez az albumhoz kötődnek majd koncertek?

Tavasszal lesz egy nagy országos turné a jelentős hazai városokban. És Budapesten is lesz koncert, de azt még nem tudom, hol. Tán megnyitják addig a Sportcsarnokot, bár elég sok a huzavona és a megválaszolatlan kérdés körülötte. Látatlanban én sem tudom eldönteni, hogy alkalmas lesz-e számomra az új hely is; a régiről tudtam, hogy igen. Felejthetetlen élményeket kaptam a régi BS-től, sok koncert volt ott, az utolsó '99-ben egy héttel a leégése előtt.
Most még nem tudom, van-e kalandvágyam egy tizenezres nézőtér előtti kísérletezgetéshez. Nem tudni ugyanis, milyen lesz az akusztika, az atmoszféra, mennyire nyomja rá a létesítményre a bélyegét - a kezdeti időkre legalábbis - a tervezés-építés körüli botránysorozat. Mindegy, ez a közeli hetekben majd kiderül.

Ki nevet a végén - hasonló hangulata van a címnek, mint Bródy legutolsó lemezének. Egyébként is erős rokonságot érzek a két album hangvétele között

Ez kétségtelenül igazi Bródy szöveg. Hosszasan gondolkoztam azon, mi legyen a lemez címe.
Végül azért döntöttem így, mert a cím és maga a dal is kifejezi azt a fajta - játékos, szatirikus, könnyedebb - szemléletet, amellyel megélni igyekszem ezt a világot. Úgy vélem, ezt a jelent, ami adatott, tán így lehet egyedül #8220;túlélni". Őszintén szólva nem mindig sikerül nekem magamnak sem jó képet vágni hozzá, de próbálkozom, és többnyire működik is. Az irónia, önirónia jó gyógyszer, és jó #8220;fegyver" a valóság megéléséhez, ha nem akarunk tönkremenni belé. Ugyanis ha az ember szó szerint komolyan vesz minden felmerülő kérdést, akkor a dolgok nagyon drámaiba fordulhatnak.
Ez a cím kifejezi a meggyőződésemet, hogy humor, mosoly nélkül nem szabadBár a lemez egésze nem mondható vidámnak, de néhol azért talán derűs, és Bródy stílusában - írásjelek nélkül, kérdés nélkül, kijelentő módban - igen jól kifejezi azt, amit én is gondolok erről a mi kis világunkról.

Több új alkotótárs is felbukkan ezen az új lemezen.

Mindenki hozott még egy embert - #8220;Nyuszi barátai és üzletfelei" ilyenkor mindig összefognak. Tolcsvay Lacinak például ott volt Müller Péter Sziámi, akivel már évtizedek óta együtt dolgozik, hát elhozta őt.
Mi valahogy nem találkoztunk eddig, pedig hallatlanul izgalmasnak találom és nagyra becsülöm az ő összművészeti munkálkodását. Most, amikor erre az új lemezre készültünk, elkezdtünk beszélgetni, aminek az lett a vége, hogy letett az asztalra három szöveget; kettő közülük maradéktalan volt, és annyira megtetszett, hogy rajta is van a lemezen.
Örülök Sziámi szövegeinek, mert miközben kétségtelenül konkrétabban viszonyul a tárgyához, és használ olyan szavakat, amelyeket eddig én nem, mégis tökéletesen #8220;megmozgatott", amit leírt. Eztán már Tolcsvaynak #8220;csak" az volt a feladata, hogy zenét írjon hozzájuk. Valahogy így alakult mindenki esetében. Horváth Attilával korábban már egy dal erejéig dolgoztunk együtt, és tudtam, hogy ő nagyszerű szövegíró. Cipő hozta a formáját, Bródy pedig Bródy, és Gerendás Peti is az volt, aki. Dorozsmai Péter #8220;vadonatúj" fiú, akit mellesleg tizenegynehány éve ismerek közelről, hiszen sokszor dolgozunk a stúdiójában. Lerch István azt mondta, hogy szerinte nézzük meg, és ez lett belőle. A jó barátok néha újabb jó barátokat #8220;teremnek".

Fotó: Grega Zoltán