PINCÉS ISTVÁN - Jászai Mari-díjas rendező

- Nekem korán jött, viszonylag kevés rendezői gyakorlat után, a vezetői poszt felajánlása. Féltem a legelején attól, hogy nem fogok tudni eleget tenni annak a feladatnak, amit egy ilyen komoly intézmény művészeti vezetés jelent. Később igazgató kollégáim segítségével, a nagyszerű művészeti főtitkár(Péteri Nikola a szerk.) segítségével bele tanultam a főrendezői tevékenységbe. A színész egyeztetés, szereposztás, tervezőkkel való együttműködés, egyáltalán az évad művészi arculatának a megtervezése. Egy három színházi játszóhellyel működő intézményben az összes adminisztratív művészi, bonyolítási, gazdasági vonatkozásaiban túl nagy feladatnak látszott.
Viszont miután két alkalommal is az történt, hogy a igazgató kolléga akivel funkcióban voltunk sajnálatos módon elhunyt, így ideiglenesen magam is arra kényszerültem, hogy megbízott igazgatóként egyszer 7-8 hónapig, másodszor hosszabb ideig kellett az intézményt vezetni, összesen tehát 22 hónapig voltam megbízott igazgató és annak a nyűgjét nagyon nehezen viseltem.

A három tagozatos, Csokonai Színház, az Opera társulat, a Balett együttes és a prózai tagozat összes nyűgjét, személyi, gazdasági, műszaki, művészi vonatkozásban vállamra venni, problémák tömkelegét megoldani nem okozott túl sok örömet. Sőt rendkívül zavart, hogy amikor a saját darabomat rendeztem, jöttek hozzám titkárnők, műszakiak, hogy ez intézzük el, meg azt. Nem szerettem, tudtam csinálni, működött a színház, de nem szerettem, alig vártam, hogy az igazgatói nyűg lekerüljön a vállamról és továbbra is csak rendezőként és főrendezőként dolgozzam a színházban. A rendszerváltás után már pályázat volt, több alkalommal pályáztam, egészen addig, amíg egyszer csak lejárt a pályázatom Lengyel György igazgató úréval együtt, és megszűntem Csokonai színházban főrendezőként ténykedni, később egy évre rá már rendezőként sem dolgozom.

-Miért?

-Új igazgató került a színház élére (Csutka István a szerk.), bár korábban volt egy olyan megállapodásunk, hogy közalkalmazottként nem tud alkalmazni, végül még egy évig közalkalmazottként itt rendező voltam, később pedig egy darab rendezésére vállalkozó ként kaptam megbízatást, úgy látom ,hogy két év után olyan irányba megy el a Csokonai Színház művészi hajója, ami már nem ugyanaz amibe én két évtizede beszálltam. A mostani vezetés sem tart igényt a munkámra, annak ellenére, hogy abból a két darabból amit az intézmény vezetése alatt létrehoztam, az egyik A Gézagyerek című Háy János darabbal nagy siker sorozatot tudhatunk magunknak, ha jól számolom öt fesztiválon ebből négy Magyarországon és egy lengyelországi fesztiválon 13 díjat nyertünk, tehát nem hiszem, hogy a szakmai munkámmal lenne a probléma.

- Nem volna szerencsés, ha én sorolnám fel a Csokonai Színház negatívumait. Egyrészt személyes indíttatású, rossz szájízű dolog lenne, azt azonban mégis csak el kell, hogy mondjam - ez a tárgyilagos tény -, hogy sem szerkezetileg, sem szervezetileg, sem pedig művészileg nem érte el az új vezetés megválasztásával az önkormányzat a célját.
Nem alakult ki sem a társulat, sem a művészi menedzsment szintjén olyan összetartó olajozottan működő gépezet, amelyik jó minőségeket és jó színházi produkciókat hozhatna létre. Nagyon nagy gond a színészi értékek előhívásával, komoly gond van a rendezői karral, nagy gond van a színészegyeztetésekkel. Ahogy én látom, akik most dolgoznak a színházban rendezőkén nem, tartoznak az ország rendezőinek az élvonalába sem, tisztelet a kivételnek. Nem szerencsés az a tény sem, hogy a nagy színháznak csak egy játszótere van. Sajnos az új vezetés a stúdió színházi program sorozatot, amivel a Csokonai színház az elmúlt évtizedben mindig fel tudta magára hívni a figyelmet, elsorvasztotta.

-Az ön személye szorosan összefügg a kortárs magyar dráma színpadra segítésével. Miért és hogyan szakadt meg ez a folyamat?

-Valójában ez alatt a másfél két évtized alatt - Dobák Lívia dramaturg segítségével - nagyon sok első drámás fiatal és már nem annyira fiatal, de a dámaírás területén kezdőnek számító magyar költő, író, de akadt olyan is aki a teljes ismeretlenségből tűnt elő, pl. Borbély Szilárd akkoriban csak költőként volt ismert. Darvasi Lászlót tárcaíróként, regényíróként, novellistaként ismerték meg, négy darabját is bemutattuk, Hamvai Kornél: Márton partjelző fázik darabját, mutattuk be.
Parti Nagy Lajos az Ibusár című darabjával tűnt fel, a Csokonai színházban volt az ősbemutatója. Garaczi Lászlónak az Imoga című darabját - akkoriban talán egy verseskötete jelent meg, de drámaíróként teljes mértékben ismeretlen volt -, a Fesd feketére című darabja is bemutattuk, és hogy Háy Jánossal zárjam a sort, két évvel ezelőtt ősbemutatóként A Gézagyerek került színre, ez az első drámai terméke, regényíróként és költőként már 8-12 kötet van mögötte.

-Igaz, Seregi László által fémjelzett rövid korszakában, a jubileumra azt találtuk ki, a Csokonai színház úgy ünnepelje a jubileumot, hogy egy teljesen új magyar darabot a lehető legszélesebb közönségréteg igényére számot tartva mutat be. Magyarországon teljesen új, és erre a célra létrehozott darabot úgy, hogy a szerző Debrecenhez kötődik. Így esett a választás, Móricz Zsigmond a Légy jó mindhalálig-jára, nemcsak csak a téma, hanem a szerző is itt élt sokáig.
Nagy újdonság volt, hogy minden gyerekszereplőt valóságos gyerek alakította és Nyilas Misit sem vékony és kismellű fiús arcú színésznő, hanem 12 éves kisfiú játszotta és 26 vele egykorú gyerek, részben az Ady gimnázium, és a Debreceni iskolák felső tagozatosai voltak. Seregi László igazgató úr nagyon erősködött, hogy tanuljam meg a musicalrendezést .Ez az egyetlen darab, ami a diákkori élményeimmel összevág. Sárospataki kollégista voltam, az életérzés, a tanárokhoz való viszonyom, ami miatt nagyon közel áll a szívemhez, nem hiszem, hogy 100 éven belül születne még egy ilyen musical.
Általában egy prózai előadás 28-35, egy zenés darab 40-60 előadást ér meg egy évadban, A Légy jó mindhaláliból 125 előadás volt négy évadon keresztül, csak azért kellett levenni, mert a kiválogatott kisfiúk nagy része elkezdett mutálni, nagyot nőttek.

-Hány helyen rendezte meg a Légy jó mindhalálig-ot?

-14 alkalommal, de minden előadás teljesen más volt, ez nem mind Magyarországon volt. Itthon kilenc helyen, Finnországban finn nyelven, néhány határon túli magyar színházban magyar nyelven. A japán közönség is láthatta magyar nyelven.

-Ön gyakori vendég Japánban, mikor és hogyan kezdődött?

Debreceni Színjátszó Stúdió volt a kis csapatnak a neve, amit vezettem. New Yorkban egy fesztiválon (1981. elnyerte a fődíjat és a rendezői különdíjat. A szerk.) megismerkedtünk egy japán színházi csapattal, akik ugyanazt a Csehov darabot játszották, egy japán és egy magyar együttes egy orosz szerző darabjával New Yorkban barátságot kötött. Így indult, már 22 évre visszanyúló színházi kapcsolat. Egy amatőr színházi barátságból két megyét összekötő, egyféle nemzetközi cserekapcsolattá bővült. Az utóbbi két évtizedben a Tojama megyei művészeti szövetséggel, a Hajdú-Bihar megyei művészeti élet kapcsolatáról kimutatást készítettek a Japán kollégák: húsz év alatt több mint 1500 japán művész járt Debrecenben, mintegy 600 magyar járt Tojama megyében, ennek a csere kapcsolatnak a keretein belül. Hagy tegyem hozzá, hogy három alkalommal vittem ki a színházat fesztiválra, illetve turnéra, én magam 29. alkalommal megyek ki, a Titanic című musicalt fogom megrendezni.

- A következő évadban hová szerződik?

-Kilenc hónap munkanélküliség után Iglódi István munkát kínált, a tárgyalásaink során először vendégrendezőként hívott, majd teljes státuszú rendezői munkakört ajánlott, a Pesti Magyar Színház beosztott rendezője vagyok.