RENDSZERVÁLTÁS A KULTÚRÁBAN

- A Mozgókép Törvény példa értékű. A színházi szakmában is szükség lenne átgondolni a finanszírozást és az igazgatói pályázati rendszert. Ezzel kapcsolatban kívánnak-e valamit tenni?

- Szeretek rendszerben gondolkodni. A rendszer kialakulásának lényege, hogy a részei jól nyomon követhetően épülnek egymásra, de nem csupán mechanikusan, hanem egység jön létre belőlük. Minden területen, így a színház területén is azt szeretném elérni, hogy ahol nincs mechanizmus, ott legyen; ahol van, ott áttekinthető és kiszámítható legyen. A kultúrában rendszerváltás folyik, a szó jó értelmében, amely új helyükre teszi a dolgokat, nem csupán az érdekek csapnak össze, s teszi ez széppé, egyben nehézzé is ezt a folyamatot. A Mozgókép Törvény arra mutatott rá, hogy különböző irányból érkező gondolatokat nemcsak egységesíteni lehet, hanem közös alkotássá tenni is. Ez más területek számára is elgondolkodtató, így alakult meg az irodalmi kerekasztal, az írószervezeteknek a kulturális kormányzattal folyó olyan párbeszéde, amilyenre 15 éve nem volt példa; hasonlóan a táncszakmai kerekasztal, amely által a táncos szervezetek teszik ugyanezt. A színházi élet szereplői nap mint nap találkoznak az emberekkel, sokfelé, sokféle formában képesek megjelenni az országban. Vannak szakmai szervezeteik, amelyek erősek, de nincsenek beszélő viszonyban egymással. Törvényt csinálni akkor van értelme, ha ezeknek a szervezeteknek az egyeztetése alapján kialakul az a szakmai minimum, amelyet közösen tudnak képviselni és együtt is vállalhatjuk.

- Sajátos helyzet állt elő a Mozgókép Törvény által, hiszen az megmenti a színházi szakmát is, most x számú filmnek és tévéjátéknak kell készülnie, így a szerződés nélküli színészek ismét dolgozni fognak. A kultúrházak helyzetében nem látok előrelépést. A kultúrházak nem csak azért voltak fontosak, mert a helyi közösség ott találkozhatott, hanem mert a színházak odavitték az előadásokat. Ám most sem a színházaknak, sem a kultúrházaknak nincs erre pénzük. Segítene, ha a kultúrházak forráshoz jutnának.

- Valóban van egy szakmapolitikai törvény, amelyet tartózkodás és ellenszavazat nélkül fogadott el a magyar Országgyűlés. Ez önmagában is figyelemre méltó eredmény, tudva, hogy 1991 óta volt szó filmtörvény megalkotásáról, de korábban többszöri nekifutásra sem sikerült. Ám a másodlagos hatása, a munkahelyteremtés a filmgyártásban, akkor jelenik meg igazán, amikor a törvény már valóban él. Nem a törvény megalkotása, hanem ezáltal a szakmai élet javítása volt a cél. Én nagyon összekötöm ezt a színházi világgal is.
Ami a második problémát illeti: az infrastruktúra rendkívül fontos, de ez nem néhány hónap munkája: nagyon erős financiális alap, politikai és szakmai támogatás kell hozzá. Örömmel mondhatom, hogy március 8-án jelentős sajtótájékoztatót tartottunk, ahol a 10 ezer lakosnál kisebb települések számára hirdetünk meg milliárdos nagyságrendű programot. Többek között művelődési házak felújítására: minden egyes forinthoz három forintot teszünk hozzá. 50 milliós projekteket tervezünk, nem aprózzuk el. A települések vagy elnyerik, vagy nem, 7-8 millió forinttal nem lehet mit kezdeni. 50 millióval viszont egy kisebb falu művelődési házát rendbe lehet tenni; és hogy az 1 forint hozzátétele könnyebb legyen, bankokkal tárgyaltunk, azaz van önrész, de hitellel még ezen a helyzeten is könnyítettünk.

- Ismerem az Arany János Színház sorsát, úgy tudom, hogy jó szándékú önkormányzati döntés állt mögötte, de csak akkor lehet ezt a döntést megváltoztatni, ha a financiális alapjait is sikerül megteremteni. Olyan ígéretet nem tehetek, amelyről tudom, hogy nem valósíthatom meg. A gyermekkultúrát nélkülözhetetlennek látom, a gyermekszínház elengedhetetlen, de nem mondhatom, hogy a 2004-dik évi költségvetésben már megvan hozzá a forrás.

- Számos alkalommal elítélően nyilatkozott a magyarországi politikai kultúrával kapcsolatban. Miniszter is, a kormányzó párt egyik vezetője is, hogy érzi magát ebben a kettősségben?

- Felelősséget érzek. Nem vagyok konfliktuskereső ember, de nagyon keményen benne vagyok a vitákban. Az emberek meg tudják különböztetni a vitát a veszekedéstől; a magyar politika ezt nem érzékeli, gyakran alpári és nagyon alacsony színvonalú. Próbálom tartani magamat, hogy értelmes vitákat folytassak, hogy a vitapartnert ne sértsem meg - hiszen tisztelem -, még akkor sem, ha ez olykor nehéz. Helyes dolog ilyenkor számolni, nem azért jöttem a politikába, hogy civakodjam. Az értelmes vitákat viszont továbbra is vállalom.

- Közeledik március 15-e, amelyet a május 1-jei csatlakozás követ. Mit gondol, milyen lesz ez a március 15-e, megfelel-e a hangulata az EU csatlakozásnak?

- Én azon leszek. Magam egy hagyományos rendezvény résztvevője és szónoka leszek: ez a Szabad Sajtó alapítvány díjátadása. Én a szabadságról gondolkodom, amelynek vágya a március 15-ét szülte, és amely különösen fontos, amikor ilyen jelentőségű kihívások előtt állunk. Arról a szabadságról, amely változik, és noha az elmúlt évszázadokéhoz képest óriási mozgásteret enged, de automatikusan semmit nem biztosít. Őszintén örülök, hogy akkor kerül minderre sor, amikor én ezen a bolygón élek.
Másrészt miniszterként és magyar szociáldemokrataként úgy látom, hogy a szabadság beváltásához most eredeti gondolatokra, kreativitásra, és összefogásra van szükség. Ez a március 15-e az utolsó, amelyet nem az Európai Unióban ünneplünk. Ám tévednek, akik szerint ellaposodik a nemzet szerepe a globalizációban.

- Ön a Magyar Magic sajtótájékoztatóján kijelentette: jó magyarnak lenni Nagy-Britanniában. Mikor lesz jó magyarnak lenni Magyarországon?

- A kérdés jó. Tény, hogy a magyar kultúra Nagy-Britanniában semmilyen helyzeti előnyt nem élvez. Ott van az egész világ kultúrája, hihetetlen verseny részesei vagyunk. És ebben a versenyben dobogós helyen állunk. Vezető angol újságok így írnak: "micsoda hozománnyal lépnek a magyarok az Európai Unióba!" A britek kellően gazdagok és eléggé birodalmi gondolkodásúak ahhoz, hogy mindenki elhihesse: ez nem PR-siker, hanem a színvonalnak szóló valódi elismerés. Ez az igazi hatalom, nem a politikai. Amikor 350 ezer látogató néz meg minket néhány hónap alatt, akkor erre joggal lehetünk büszkék. Ha majd kultúránk értékeit valamennyien emelt fővel vállaljuk, akkor lehetünk sikeresek az EU-ban - és itthon is

- A külföldi magyar kulturális rendezvénysorozatok felhívják Magyarországra a figyelmet. Ha érdeklődik irántunk valaki, talál-e elegendő információt az interneten, ott tartunk-e a tartalomszolgáltatásban, ahol kellene?

- Még nem, és ezzel nap mint nap szembesülök. A tudásvágy nem, de a hozzáférés megváltozik, amiben az informatika nagy szerepet játszik. A mai kultúrához való hozzáférés esélye megnő általa, az esélykülönbségek csökkennek. Az internet: közösség.
A mi kultúránk nemcsak attól izgalmas, hogy befogadóképes. Itt, Európában, a csatlakozás előtt még nagyobb jelentőséggel bír, hogy aki magyarnak vallja magát, és erre büszke, tegyen hozzá valamit ehhez a közösséghez. A pillanat és a helyzet történelmi: ugyanahhoz az európai egységhez fogunk tartozni.

Fotó: Peti Péter