Ruttkai-gyűrűs: Csöre Gábor - Pitbull szerepében nyújtott alakításáért

Betegre ettem, ittam magam - feleli. - Baráti családokkal búcsúztattuk az óévet, de előtte begyűjtöttünk borritkaságokat, és nagy sajttálakat készítettünk hozzá. Majd az egészet elpusztítottuk.
Hajnalban tértünk nyugovóra. Hozzáteszem, másnap is sűrűn koccintani kellett, ezúttal a szomszédokkal. És nemcsak az új év alkalmából, hanem abból azért is, mert gratuláltak a díjhoz.

Mindenek előtt a kollégáim megbecsülését. Hetedik szezonom ez a Vígszínházban, beleértve a két év főiskolás gyakorlatot. Ez idő alatt megjártam a mennyet és a poklot. Saját bőrömön éreztem: "aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni"

Ha egyre gondolunk, a nagy kihívások mellett a jelentős feladat hiánya is a poklot jelentheti a színész számára.

Valóban így van. Sokszor "elment mellettem a szekér". Barátaim a színházban türelemre intettek. De az is az igazság, hogy nem kapkodtak utánam két kézzel más színházakban.
Akikkel együtt indultam, akkor még nem voltak olyan pozícióban, hogy segítsenek. Megtették itt a Vígben olyan nagyszerű kollégák, mint Kútvölgyi Erzsi, Lukács Sándor vagy Reviczky Gábor.

Forgács Péter rendező elgondolása alapján egyáltalán nem akartuk poénra venni a figurát.
Inkább azt gondolom, hogy sikerült kitalálnunk egy olyan színházi nyelvet, egy olyan erőteljes, realista játékstílust, amely a stilizált formavilággal ötvöződve, izgalmas előadást eredményezett.
De azt magunk se hittük volna, hogy ez ennyire mulatságos hatású lesz.

Nem gondoltam volna. Meglepetés volt.

Szép a gyűrű?

Szép. Ruttkai Éva bevésett aláírása különösen. Energiát, nagyvonalúságot, vitalitást áraszt.

A mindössze tizenhét hónapos ifjú hölgy, Csöre Csenge büszke lehet az apjára. A papa bejegyeztetett Darvas Iván, Tordy Géza, Gálffi László és a többi régi nagyság mellé a Vígszínház örökös történetébe.

Theater.hu fotó - Ilovszky Béla