Schneider Jankó

Igen, csak pontosítok, a Színház- és Filmművészeti Egyetem színész szak, bábszínész tagozatán végeztem, de milyen jó lett volna, ha ez egy különálló szak, de sajnos nem.

Az egyetem előtt Pécsett játszottál a Bóbita Bábszínházban, mégsem oda tértél vissza, hanem az akkor alakuló zalaegerszegi társulatot választottad. Miért?

Igen izgalmas, kihívásokkal teli, talán egyszeri lehetőség alapító tagként jelen lenni egy bábszínház indulásakor, együtt teremteni meg annak arculatát és stílusjegyi alapjait.
Kovács Géza - a zalaegerszegi Griff Bábszínház igazgatója - kinevezésekor rögtön megkeresett, és számos más ajánlat közül az övét választottam, egy új színház kiépítése, elindítása döntött.
A Bóbita viszont szívügyem mind a mai napig, és két éven belül rendezni is fogok ott egy darabot.

Mit fogsz rendezni?

A 2007-2008-as évad a tanulás éve lesz, ennél fogva keressük Sramó Gáborral - a Bóbita Bábszínház igazgatójával - az erre alkalmas történetet, hiszen minket is nagyon érdekel egy ilyesfajta színházi "tanítás", mesébe ágyazva. Szóval még keressük az alkalmas irodalmat.

Mekkora volt a váltás? Az iskolai képzéstől mennyiben különbözik a napi bábszínházi gyakorlat? Mennyire vált robottá?

Paradox módon ez fordítva történt. Képzésünk során általában négy-ötfélét próbáltunk egyszerre az órák után, késő este pedig rendező szakos hallgatókkal próbáltunk a vizsgadarabjaikban. Emellett készültünk elméleti vizsgákra is, szóval a mindennapjaink igencsak zsúfoltak voltak. Zalaegerszegre lekerülve egy hatfős, fiatalokból álló, rendkívül kísérletező kedvű színészgárda tagja lehettem, és mind a vezetés, mind a rendezők részéről ugyanezt az egészséges kísérletező kedvet tapasztaltam, amelyet előadásról előadásra végig is tudtunk vinni, igen jó, és elismert darabokat tudtunk itt létrehozni.
Most ősztől - számos okból - a Budapest Bábszínházhoz szerződöm, ami egy igen nagy váltás, a családias, vidéki bábszínházzal szemben egy már-már nagyüzemi munkahely, de most ebbe szeretnék belekóstolni, erre a közegre szeretnék rálátni. Tehát robottá nem vált az egyetem után egyik alkotó folyamatom sem, ami köszönhető a szinte minden esetben jól átgondolt darabvezetésnek, szerepeknek. Bízom benne, hogy ez a "nagyüzemben" sem lesz másképp.

Ez a bizonyos számos ok - amely miatt elszerződsz Budapestre - tulajdonképpen azt jelenti, hogy a Griff Bábszínház tagjai szolidárisak az önkormányzat részéről a színháztól eltávolított igazgatóval? Milyen munka szakadt Zalaegerszegen félbe?

Zalaegerszegen egy jól felépített, összeszokott, szakmailag igen elismert kis csapat működött - sajnos csak két évig - együtt. Ez idő alatt kisebb és nagyobb produkciók is születtek. A kisebb, egy-két fős előadásokban felerősödve szoktak össze az színészek, ami nagyon jót tett azon daraboknak is, amelyekben az egész társulat alkotott. Az évad összetételét tekintve igen átgondolt előadásokat tartogatott számos korosztálynak; mindenki nagyon jó szereplehetőségeket kapott, és élt is a lehetőséggel, minden téren jól voltunk használva. Egymás fejlődésében is rengeteget segítettünk, akár tudatlanul is. Hogy mi szakadt félbe? A hihetetlen jó lehetőséggel való tovább élés. Én jeleztem távozásomat már januárban, de igen fontos volt nekem e csapat, és még a jövőben is az lett volna, hiszen még egy igen izgalmas fantázia-, és álomjátékot szerettem volna adni nekik, egy János Vitézt, amit rendeztem volna az itt maradt, számomra sokat jelentő kollégáknak a következő évadban, de sajnos nem így történt. És ez persze csak egy meg nem valósult munka a sok közül.

Pécsett annak idején rendszeresen felléptél, hogy is mondjam, kísérleti, vagy alternatív színházi kezdeményezésekben. Ez megváltozott azzal, hogy egy társulat tagja lettél (remélem jól tudom)?

A főiskola nyári szüneteiben volt csak igazán módom ilyen formációkban játszanom.
Szabó Attila rendezésében volt szerencsém volt JESZ-esekkel létrehoznom Kárpáti Péter 'Miaszerelem' című darabját, Kárászon, Pécstől nem messze; két évre rá pedig Alapon ugyanez a csapat létrehozott saját improvizációkból egy Commedia dell' Arte darabot 'Goldoniáda' címmel, a Két úr szolgáját alapul véve. Két nyáron pedig meghívásra Amerikában, Massachusetts államban, Ashfieldben, a Double Edge Theatre két előadásában játszottam. 2003-ban Cervantes Don Quijotejában ceremóniamestert és vándorbábost, 2004-ben pedig Bulgakov Mester és Margaritájában Azazellót és Sztravinszkij doktort. Mindkét előadást Stacy Klein rendezte.
Most, hogy Budapestre szerződöm, már van néhány meghívásom alternatív társulásokhoz, amelyek nagyon jó kis munkáknak ígérkeznek.

A bábosok gyakorta kikérik magunknak, hogy a bábszínház csak gyerekműfaj. Te hogy látod, saját generációd meg tudod szólítani egy-egy "felnőtt" előadással? Van arra esély, hogy a bábszínház rangja növekedjen?

Ma igen nagy esélyét látom ennek. Nagyon jó rálátással, jó fogalmazó képességgel bíró fiatal rendezők kerültek a pályára, akik zöme külföldön - Lengyelországban, Németországban - bábrendező szakon végeztek, és már a kezdeti rendezéseik is igen ígéretesek. A munkáik többsíkúak, a gyermek ugyanúgy hazaviszi a számára jól tálalt mondanivalót, ahogy a felnőtt közönség.
Rangnövekedésről kérdezel. Ez egy igen hosszú út, amit igen jó energiákkal, törekvésekkel köveztek ki és jártak be egyúttal szakmánk nagyjai, és hiszem, hogy mi ezt már most jól folytatjuk, persze egy kicsit talán máshogy lépkedve, máshogy gondolkodva.
Igen áldásos helyzet, hogy a Színművészetin is helyet kaphatott a bábos képzés. A színházi emberek is észrevehetik ezáltal, milyen sok lehetőség rejlik bennünk, és gondolkodásmódunkban.
A rendező szakos hallgatók is igazán itt, az egyetemen találkoznak ezzel, és nagyon érdekes látni, ahogy ők is egyre inkább nyitnak felénk, használják munkáikban a bábosokat, és amit ők képviselnek.

Hogy érzed, mennyire bontakoztattad ki a benned lakozó tehetséget? Ott tartasz jelen pillanatban a pályádon, ahol tervezted?

Az egyetemen igen jó szerepeket játszottam, és olyan rendezőkkel volt szerencsém dolgozni, akiktől rengeteget tanulhattam. Nagyon jó sanszom volt az is, hogy Lengyel Pál, az egri Harlekin Bábszínház igazgatója negyedéves koromban már meghívott, hogy rendezzem meg Benjamin Britten gyerekoperáját, a 'Kis Kéményseprőt' bábokkal. Amerikában is úgy vettem részt az alkotó folyamatokban (színészként, bábosként, zenészként és tervezőként), hogy azóta is minden évben visszahívnak. Zalaegerszegen pedig alkotótársként erősen jelen voltunk mind a hatan a társulatból, hogy egy erős és szakmailag elismert bábszínházat hozzunk létre. Most épp a Budapest Bábszínházban próbálom a Pán Péterben Pán Péter szerepét, ősztől pedig együtt dolgozhatom azzal, akinek munkásságáról írtam a szakdolgozatomban is, Josef Kroftával, a Drak színház vezetőjével, a prágai bábos képzés fejével egy 'Szentivánéji álom' erejéig.
Nem volt a pályámnak nagyon tudatos tervezése, és a tehetségemet sem bontakoztattam még ki szerintem, viszont egyre több mindenre lett kellő rálátásom, illetve ráérzésem a szakmát illetően.

Mennyi lehetőséged van a jelenlegi munkád mellett a tanulásra, fejlődésre? Mennyire tudod figyelemmel kísérni volt osztálytársaid pályáját?

A Nemzeti Színház 'Holdbeli Csónakos' című előadásában negyedikes korunk óta játszunk az osztályommal, így szinte hétről-hétre tudunk egymásról. Sajnos azzal, hogy Zalaegerszegre szerződtem, nagyon kevés más előadást láthattam osztálytársaimmal, remélem az eddig kihagyottak zömét lesz még módom pótolni.

Egyáltalán jut erőd, energiád másra is, mint a bábszínház? Olvasol, zenélsz, balettozol, bélyeget gyűjtesz#8230;

Rengeteget olvasok, legtöbbet gyerekkönyveket, színházi könyveket, de két ilyen után mindig valami teljesen más jellegűbe fogok bele. Emellett nagyon sok DVD-m van, igen sok filmet nézek.
Most, hogy itt a tavasz, sőt, már a nyár is, sokat biciklizek, amire a Zalai-dombság nagyon alkalmas és csodaszép, és ugyanígy alkalmas jó kirándulásokra is.
Az egyetemen négyen fiúk az osztályból összeálltunk zenélni, ahol fuvoláztam és énekeltem. Ketten közülünk a Budapest Bábszínházba szerződtek, és így, hogy én is odamegyek, biztos, hogy össze fogunk állítani ismét egy együttest. Persze most is gyakorlok a hangszeremen, néhány itteni előadás zenéjének felvételén is játszottam.
Emellett darabokon dolgozom, jegyzeteket készítek, rajzos terveket, mind felkérésekre, mind pedig arra, hogy ha felkérnek, tudjak mit ajánlani.
Mostani nagy hobbim még a főzés, ahol meg kreatívan kutyulhatok magam, s mások örömére.