Soha ne dőlj hátra!

Nem. És nem is szándékom. Az új Magyar Nemzeti Színház részvénytársasági formában működik. A részvénytársaság egyszemélyes, a pályázat is egyszemélyes volt Jordán Tamás részéről. Más kérdés, hogy az általa vezetett színház működtető csapatába - az elsők között - én is beletartozom.
A vezetői pozíció egyszemélyes, a részvénytársaság nem ismer helyettest sem, sőt közalkalmazotti jogviszonyt sem, de ez már munkajogi kategória.
Aki a Nemzeti Színházba dolgozik, mind vállalkozási alapon vesz a részt a részvénytárasági működésben. Jogilag nem ütközik a Pécsi Nemzeti Színházban betöltött igazgatói pozícióm a Nemzeti Színházban betöltöttel. Jordán Tamás esetében sincsen ütközés, a POSZT igazgatói státusza ugyanúgy működik tovább, ahogy a Színművészeti Egyetem osztályvezető tanári státusa sem akadály, így is tevékenykedhet tovább természetesen.

És Ön, személy szerint mivel foglalkozik a Nemzeti Színházban?

Elképzeléseink szerint a színházépület hasznosítását eléggé tágan értelmezzük. Sokféle eseményre ad lehetőséget a színház, és a még jobban megépíthető szabadtéri színpad. Az ország első színháza nem csupán klasszikus értelemben vett színház, közéleti jelentőséggel is bír, nem csak esti 7 órakor és délutáni 3 órakor kezdődő előadások és próbáik színhelye, szándékaink szerint ennél több is lesz. Engem a szűken vett színházi működés érint, ez a szakmám.
Ami a színházi előadásokkal kapcsolatos, mind az én felelősségem. Minden döntés, minden tervezés közös. Nem csak Jordán Tamás és én közöttem, hanem működik egy társaság - ennek egy része fluktuál - hosszas eszmecsere előzi meg a döntéseinket, ez eddig is így volt, eztán se lesz másként, remélem. Fontos, hogy az első évadban kizárólag magyar darabokat tűzünk műsorra, s tartjuk azt a bemutató mennyiséget, ami az előző vezetés terveiben szerepelt.
Három nagyszínházi és három stúdiószínházi premiert vállalunk. Ez a Nemzeti működésében az, ami a POSZT-on a versenyprogram. A versenyprogramon kívül 160 más esemény zajlott a POSZT bő egy hete alatt, mégis az egész fesztivál gerincét az a néhány bemutató adta. A Nemzetiben is a színházi bemutatók adják a színházi működés gerincét. Saját felelősségem a hat premier kigondolásában való részvétel, a műsorterv elkészítése a főfeladatom.

Művészeti vezetőként még mivel foglalatoskodik?

Feladatom a rendezők kiválasztása, a velük való tárgyalás. Egyeztetés, díszlet-, jelmezterv-elfogadás, egy produkció csomagszerű költségvetési felügyelete és felelőssége. Egy produkció folyamatának művészeti felügyelete, főpróba nézése, kontrollálás, egy előadás-széria felügyelete Ebben fogok elsősorban részt venni, és sok minden másba is bele fog vonni engem - gondolom - Jordán Tamás. Bármilyen döntést hoz bármelyikünk, azt kettőnk nevében teszi. Így aztán nyilvánvaló, hogy az egész Rt működésében konzultatívan részt kell vennem.

Ez a tevékenység pécsi direktorságának részfeladata. Pécsett mi történik eztán?

A PNSZ 300 fős, négytagozatú, országosan egyedülálló volumenű színház. Én, mint igazgató-főrendező, egyik dolgom a műsorterv elkészítése. Az utolsó igenek és nemek kimondása. A rendezőkkel való tárgyalás, egyeztetés, szereposztási kérdésekkel való törődés, de ez is csak része a feladataimnak. A most következő hat hónapban egy új helyzettel fogunk ismerkedni - Jordán Tamásra is ugyanez vár. Ezért artikuláltuk, hogy ebben a félévben nem nyúlunk a kötelezettségvállalásokhoz és tervekhez, amelyeket az előző vezetés vállalt fel.
A színházi szezon, mint az iskola keresztféléves. Hiába neveznek ki minket január 1-től, egy költségvetési év első napján, akkor is egy színházi évad közepébe csöppenünk bele. Nem fogunk semmin változtatni. Akinek a szerződése érvényben van, érvényben is marad évad végéig, legyen akár műszaki dolgozó, vagy szóban felkért rendező. A tavasz lesz az, amikor nekiállunk a következő szezont felépíteni. Kiderül, hogy számomra adódik-e konfliktus Pécsett, vagy Pesten, például nem működik valami azért, mert nem vagyok jelen. Ameddig ilyen konfliktus nem merül fel velem szemben, addig egyetlen helyzetet sem fogok bolygatni.
Ha a későbbiekben a pécsi színházvezetésen változtatni kell valami miatt, arra is felkészültünk, de ez a helyzet engem tevékenyen már nem illet, a helyzetnek alanya vagyok, nem döntnöke. A Pécsi Önkormányzat is felkészült arra a helyzetre, hogy mi történne akkor, ha én nem tudnám úgy ellátni azt a teendőt, mint eddig.

Rettentően deprimáló a kényszer, hogy az ügyintézéshez rengeteg időre van szükség. A színészetnél nincs mese, nem mondhatom azt, hogy jövök később, játszatok lassabban, várjatok meg, valakit küldök magam helyett Rettenetesen nehéz elviselnem, hogy kevesebbet fogok játszani. Most három színház együttműködésében született meg egy előadás, hol Dunaújvárosban, hol Budapesten játszom, márciusban megy Pécsre az előadás (Az utolsó tangó Párizsban). Az előadásokat kitűzik, nincs mese, így most pénteken hiába van premier Pécsett, játszom Dunaújvárosban, s utána rohanok Pécsre.
Ilyen körülmények között rettenetesen nehezemre esik a színjátszás. Egy darabot fogok rendezni évente eztán, de játszani nem tudok. A következő szezont a színháztervezői tevékenységnek kell alávetnem, nem a tevőleges színházcsinálásnak.

A játék hiányát nem fogja megérezni?

De. Fájdalmasan. A színésztársadalmat jellemzi egyfajta ellentmondást nem tűrő fegyelem. Évtizedek óta így éltem. Aznap, mikor játszani kell, ez határozza meg egész napomat. Mást nem lehet felelősséggel tenni, semmi nem akadályozhatja az esti produkciót.
Nem lehet elutazni, nem lehet síelni, nem lehet kirándulni, ha ez ember készül az esti előadásra. Ha más városból kell megérkezni, akkor lehet bármilyen forgalom, hó, defekt, oda kell érni. Ezt nem tudom vállalni egy évig. Aztán talán kialakul.

Mivel mindkét színházban vezető helyet foglal el, a két színház között erősödhet a kapcsolat? Létrejöhetnek előadáscserék? A pécsi színészeknek Pesten mennyivel lesz könnyebb dolguk? Említhetném, mondjuk Fillár Istvánt

És sorolhatnám szerencsére a jó színészeket Pécsett. Újfajta kapcsolatot szeretnénk kialakítani - eddig is sok vendégművész szerepelt nálunk, Bubik István, Lukács Sándor, Gálffy László
Rettentő nehéz velük egyeztetni, négy-öt színházat érint rögtön, viszont, ha a budapesti Nemzeti Színház jó értelemben vett fővárosi színészeiből álló társulat és egy jó vidéki színház társulata között az egyeztetés már csak két színházat fog érinteni, minden egyszerűbb lesz.
Előadás-, és rendezőcserék természetesen oda-vissza létrejöhetnek, de színészcserének is ki kell alakulnia, hiszen a POSZT is Pécshez köt bennünket. Kézenfekvőnek tűnik, hogy kölcsönösen, mindkét színház számára profitálási lehetőség nyílik.

Pécsi igazgatóként az alternatív színjátszásnak segítőkezet nyújtott, azzal, hogy első szóra befogadta a Janus Egyetemi Színházat, mikor elvesztette játszóhelyét. A Nemzeti Színházban is megmarad a nyitottsága?

Igen. A pályázatunkban is szerepel egy kitétel ebben az irányban. Nemcsak hogy befogadunk egy-egy előadást, Schilling Árpádékat például, segítünk, ahogy tudunk az Atlantiszon, hanem szeretnénk segíteni azokon az alternatív színházi társulatokon, amelyeknek se pénzük, se lehetőségük például díszletet létrehozni - a Stúdió K-val folytatunk most tárgyalásokat ilyen témában.
Folynak az előkészületek, elkülönítettünk egy pénzösszeget is erre a célra, hogy felszereljünk egy teljes műhelyházat. Az épületünk megvan a Gyáli úton, benne van a víz, villany, fűtés, de amúgy üresen kong. Nincs beüzemelve. Szeretnénk bérmunkát vállalni, ami üzlet természetesen, de ezen túl szeretnénk segíteni azokon a csoportokon, amelyeknek erre nincsenek anyagi lehetőségei, és díszletet gyártanánk nekik annak a fejében, hogy plakátjukon feltűntetik: a produkció a Nemzeti Színház támogatásával születhetett meg.

Hallottam hírét egy drámapályázat kiírásának is. Mi a cél ezzel?

Szeretnénk megszólítani a kortárs magyar drámaírókat. Méltó első díjat szeretnénk. Két millió forintért már érdemes megmozdulni, azért már leül a gép mellé az a drámaíró is, akinek éppen nem túl ingergazdag az élete. Három díjat szeretnénk kiadni, a darabok bemutatási kötelezettségét nem vállaljuk, de még az is lehet, hogy egyet bemutatunk. Az Írószövetséggel közösen 2003 februárjában szeretnénk indítani nyárvégi beérkezési dátummal.
Az irodalmat másként is meg szeretnénk mozgatni. Nagy értékű, de avítt fordításaink vannak, elég, ha a görög klasszikusokra, Shakespeare darabokra gondolok, újrafordításokat szeretnénk kezdeményezni, ezt anyagilag támogatnánk, s magunk adnánk ki évente öt darabot. Ötéves ciklusunk végére 25 kötetes könyvtár jöhetne létre. Szeretnénk dramaturgokat küldeni az európai színház-fővárosokba darabokat nézni, hogy ott töltsenek heteket, megismerkedjenek színházi trendekkel, az éppen játszott izgalmas darabok szinopszisát hozzák el Szeretnénk a kortárs irodalommal erősen kapcsolatban lenni.

A Pécsi Nemzeti Színházban az utóbbi két évadban pozitív változások jeleit lehetett érzékelni, például a színészek önszerveződő módon előadásokat hoztak létre. A direktori székből ugyanez hogyan látszik?

Egy folyamatot érzékelek. Tizenegy éve már, hogy igazgató vagyok Pécsett. Tíz lezárt év kell, amíg az ember azt a nyelvet kezdi használni, amíg kommunikálni tud a közönséggel, egy várossal az ízlésén keresztül. Ez nem siker, vagy sikertelenség kérdése, ez kommunikáció. Én komolyan veszem, hogy a közönséggel is kötöttem szerződést. Nem hagyom, hogy elmaradjon előadás. Nem szeretném, ha a közönség olyan helyzetbe kerülne, hogy alárendelt helyzetben érezné magát.
Az eltelt tíz év alatt voltak buktatók, de konzekvens kommunikációs szándékunk az elmúlt néhány év óta olyan szituációt eredményezett - Babarczi László mondta, mikor igazgató lettem, hogy hátra dőlni sose lehet - hogy már bátrabbak, szabadabbak lehetünk.
Például az Elsötétítés című előadásunkat, melyet este tízkor kezdünk, minden alkalommal teltház előtt játszhatjuk. De erős gesztus egy évadban két Spirót, két Shakespeare-t játszani. Sláger darab a Hamlet és a Rómeó és Júlia is, de hatalmas feladat. A színházba már bizalommal tér be a közönség.

Mit szeretne, ha öt év múlva leülnénk beszélgetni, mit mondhatna az eltelt öt évről?

Egészen őszintén mondom, hogy ugyanazt szeretném elmondani a budapesti Nemzeti Színházról, mint a Pécsi Nemzeti Színházról. Ugyanott szeretnék tartani öt év múlva a pesti épületben, mint most a pécsiben.