Tudok örülni mások sikereinek

-Számon tartja éveinek számát?

-Lehetetlen nem számolni, bár el kell ismerjem, kissé ijesztőnek hangzik, hogy betöltöttem a hatvanat. Már amikor negyven lettem, úgy éreztem: felnőttem.
Halász Jutka akkor egy tortával ajándékozott meg, a következő felirattal: "öreg ember nem vénember." Nos, azóta csak fiatalodtam és igyekeztem minél kevesebbet komolyodni. Ezt valószínűleg a környezetemben élők is tapasztalják, mert "örök negyvenesként" köszöntöttek.
Egyébként többet dolgozom, mint amikor harminc voltam. Ötvenhat évesen vitorlásvizsgát tettem, sőt, már tengeren is vitorlát bonthatok.
(A fotón: Dr. Sátori Anna és Szilágyi Tibor)

-A vízhez amúgy is kötődik, szívesen úszik...

-Jó a közérzetem, ha sportolok. Mostanában például már biciklizgetek is.

-A sport szeretetéből fakad a kitartás, ami önnél talán abban is megmutatkozik, hogy több mint negyven évet töltött a pályán színész-rendezőként. Mik a legfőbb tanulságai az eltöltött évtizedeknek?

-Ennyi év után mondhatni természetes folyamat, hogy a színészből rendező lesz. Tizenkét-tizenhárom évvel ezelőtt nyílt arra először lehetőségem a főrendező Sík Ferenc jóvoltából, hogy a Nemzeti Színházban kipróbálhassam magamat direktorként.
A Szerelem és halál játékát akkor március 15-e alkalmából a televízió is műsorra tűzte. Azóta több mint húsz alkalommal rendeztem, mostanában a Budapesti Kamaraszínházban és Veszprémben viszünk színre darabokat. Most éppen a brilliáns Thúróczy Katalin Finálé című munkájának ősbemutatójára készülünk.

-Törvényszerű, hogy a színészből előbb-utóbb rendező válik, vagy legalábbis kipróbálja magát rendezőként?

-Számos színészből az válik, hogy csak Rudolf Péter, Eszenyi Enikő, vagy Koltai Róbert példáját említsem. Valószínűleg bennük is az munkál ami bennem.
Nevezetesen szeretnék azt a rengeteg tapasztalatot, tudást átadni másoknak, amit ők kaptak nagy elődöktől. Így aztán tanítunk, vagy rendezünk. Szolgálatként fogjuk fel mindezt.

-Színészi pályájának egy szakasza erősen köthető a Nemzeti Színházhoz. A mostani Nemzeti Színház körül viszont mostanság erősen forrt a levegő. Vállalná ennek ellenére a társulati tagságot?

-Boldogan vállalnám, mondhatni ki vagyok éhezve arra, hogy jobbnál jobb rendezőkkel színészként dolgozhassak. Ez természetesen nem üzenet, ám ha mégis ilyen megtiszteltetés érne, szívesen vállalnám az ilyen jellegű feladatot.
Örülni kellene az új épületnek, a kiépülőfélben lévő új városközpontnak és egyáltalán, a lehetőségnek. Bármilyen furcsán hangzik, de én tudok örülni mások sikerének.

-Ezt így tartom helyesnek. Ami engem illet, több mint tíz éve nem furdulok meg semmilyen párt háza táján. Ugyanakkor tisztelem azokat a kollégákat, akik szakmai és politikai meggyőződésből felvállaják nézeteiket. A politikát el kell felejteni, a munkára gondolni.

Fotó: Grega Zoltán