| - Gyerekkori álom volt a színészet vagy később alakult így az élete?
- Nem volt álom, a kérdés második része az igaz. Arra tudok visszaemlékezni, hogy nagyon sokat szerepeltem gyerekkoromban. Családi összejöveteleken, szüleim baráti társasága előtt állandóan produkáltam magam. Nem voltam egy lámpalázas típus. Furcsa mód, már öt hónapos koromban megszólaltam. Ezzel elég nagy ijedtséget és meglepetést okoztam a szüleimnek és a gyermekorvosnak. Egy évesen már beszéltem, másfél éves korom körül a híres Sicc könyvekből idéztem verses szövegeket. Mindez számomra is hihetetlen, de többen mondták, hogy így volt. Ellenben járni csak későn kezdtem el, mégis táncoslábú lettem. - Szerepelt az iskolai rendezvényeken? - Nem voltam soha szavalóversenyen, nem voltam az osztály kiemelkedő versmondója. Azt viszont nem felejtem el, hogy a nagymamám segítségével tanultam meg a feladott verseket. Egy általános iskolai nyári tábor akadályversenyének egyik állomásán, egy bájos ifivezető lánynak elénekeltem a Bob herceg című operett híres dalát, a Londonban van hej, van számos utca kezdetűt. |
- Hogyan került a Madách Színházhoz? - Igazán szövevényes út vezetett idáig. A színpad felé a táncon keresztül tettem meg az első lépéseket. Tizennégy éves múltam, mikor egy társastánc tanfolyam vizsgaelőadásán vettem részt. Teljesen el voltam varázsolva, kimondhatatlanul tetszett a hömpölygő tánckavalkád. Otthoni lelkes beszámolóm hatására szüleim beírattak egy kurzusra a Pataky Művelődési Házba. Erzsi néni, a tánctanárnőm hamarosan versenytáncra javasolt, állandó partnernőt kaptam. Számtalanszor álltunk a dobogó legmagasabb fokán. Egyszerűen, nem lehetett megállítani. - Más műfajban is kipróbálta magát, vagy csak a társastáncot művelte? - Megismerkedtem a klasszikus balettel, a modern táncokkal, a steppel és a néptánccal is. Mestereim voltak Jeszenszky Endre, Borbély György, Szöllősy Ágnes, Pécsi Gizi, Kriszt László, Berger Gyula és még mások is. Délelőtt a középiskolában műszaki ismeretket tanultam, de már vártam a délutánt, hogy mehessek az OSZK tánciskolába. Leérettségiztem, és megkaptam a táncos működési engedélyemet is. - Hol, kikkel lépett fel fiatal táncművészként? - Az akkor szárnyait bontogató Zoltán Erika mellé kerültem táncosnak, de a Béke Orfeumban is felléptem. Itt nemegyszer illuzionistaként is szerepeltem, óriáskígyóval a nyakamban. - Prózai vagy zenés szerepekben játszik szívesebben? - Számomra mind a kettő nagyon fontos. Vannak olyan darabok, szerepek, amelyekben jól kell tudni a prózát, máshol kiválóan kell énekelni és táncolni. Arra törekszem, hogy mind a háromban folyamatosan képezzem magam, a közönségnek és a szakmának a legjobbat nyújtsam. A főiskola elvégzésével nem állt meg az élet! Ugyan úgy kell most is karbantartanom a hangomat, be kell járni a színházba próbákat nézni, nem hagyható el a tánctréning sem. - Melyik a kedvenc darabja? - Az első, ami a szívem csücske marad, a Macskák volt, még '90-ben. Akkor még táncosként szerepeltem az előadásban, majd egy évre rá Hűvösvölgyi Ildikó mellett megüresedett a Ben Mickering szerep, és azóta folyamatosan játszom. Lassan már a hatszázadik előadás következik. Kedvenc az Operettszínházban '95-ben bemutatott Crazy for you musical főszerepe, a Csárdáskiráylnő Bóni grófja is. Igazi boldogságot jelent a Marica grófnő Zsupánja is. Hálás vagyok a sorsnak, hogy eljátszhattam ezeket a szerepeket. - Látta a Macskák angol változatát? - Láttam, nagyon-nagyon tetszett, hihetetlenül profi előadás. - Milyen különbségekett tapasztalt az eredeti és a magyar változat között? - Különbség mindenképpen van, hazudik, aki azt mondja, nincs. Ott egészen mások a körülmények, ráadásul a musical műfajának ott van hagyománya. Mi próbálunk felzárkózni, és azt hiszem, árnyéka maradunk az angol profizmusnak. Seregi László, aki társrendezője és koreográfusa volt a Macskáknak, a színészeket csodálatos érzékkel vonta egybe a tánckarral. Egy nagyon homogén csapatot tudott így kialakítani, hihetetlen jó ötletekkel és színpadi megvalósítással. Azt hiszem, mi ebben többek vagyunk. - Van-e és ki a példaképe? - Egyrészt a szüleim, a szakmai oldalról a külföldi, főleg amerikai musical-színészek, az óriási operett-egyéniségek. A prózai színészek közül például Mikó István, akivel ma is partnerek vagyunk a Fantomban. A szerepálmok sorolását az ügyelői második figyelmeztetés meghiúsította. Firmin operaigazgatónak indulnia kellett: a Fantommal volt találkozója. |
