A szmokinger - nem kell komolyan venni

Jackie Chan a filmtörténet legkiemelkedőbb harcművészeti figurája. Messze megelőz mindenki mást ezen a téren, immár több mint három évtizede ontja a (jobb-rosszabb) filmeket, melyekben legalább az akciójelenetek lenyűgözők. Nem véletlen, hogy az iszonyatos mennyiségű munka és kitartás meghozta gyümölcsét, és Jackie ma már márkanév és iparág egy személyben. Meghódította egész Ázsiát és jó ideje próbálkozik a kommersz filmipar másik nagy kontinensének, Amerikának meghódításával.
Ezen erőfeszítései váltakozó sikerrel jártak és igencsak hullámzó minőségű filmeket teremtettek. Bizony Chan hajlandó lejjebb adni saját könyörtelen maximalizmusából, ha arról van szó, hogy elfogadják Amerikában. Ez már így volt régebbi filmjein is, melyeknél néha két változatot kellett készíteni a két kontinens különböző igényű célközönségeinek.
Az utóbbi években a páros-filmekben próbál Jackie teret hódítani, mintha szüksége lenne valakire, aki szétfeszíti előtte a Hollywoodba vezető kapukat. Láthattuk már Chris Tucker oldalán a Csúcsformában első és második részében, vagy Owen Wilson mellett a sokkal jobban sikerült Shanghai Noon (Új csapás) filmben, amelynek nemsokára bemutatják második részét is. Mintha nem merne egyedül a kamerák elé állni. Talán attól fél, hogy nem elég nyerő az "igényes" amerikai közönségnek?
Pedig Chan már levetkőzte ezt a kezdőkre jellemző gyerekes lámpalázat és saját filmjeit szinte gátlástalan lazaság jellemzi.

Legújabb filmjében ismét összeállt egy partnerral, akit a Tudom mit tettél tavaly nyáron horror-sorozatból megismert bájos Jennifer Love Hewitt alakít.

Már megszokhattuk, hogy a J.C. filmekben a történet és a karakterek kidolgozottsága a sokadik helyre szorul vissza a fontossági listán, ahol legalább az első öt helyet a harci jelenetek foglalják el, de ezt el is nézzük neki, mivel emberfölötti ügyessége és tudása az, amiért a filmjeit érdemes megnézni. Az ő filmjei kicsit hasonlítanak a Kínai operára, ahol a történet egyszerű, a figurák még egyszerűbbek, de minden látványos és mindenki elképesztően ügyes.
A szmokingerben Jackie egy taxisofőrt játszik, aki egy stílusos és irigylésre méltó milliomosnak dolgozik. A taxis igen meglepődik, mikor munkaadója merénylet áldozata lesz és rábízza a szeme fényénél is többre becsült szmokingját azzal az utasítással, hogy mentse meg a világot. Ráadásul mellé szegődik egy tapasztalatlan, de felettébb okos és szemrevaló hölgy is, hogy együtt győzzék le a nem túl eredeti Őrült Iparmágnás figuráját.

Lényegében az egész film egy James Bond paródia, ahol fantasztikus kütyüket és csodás csajokat láthat a néző, csak sokkal több humorral elegyítve, mint az eredeti filmekben. Chan mindig nagy tisztelője volt a némafilmek sztárjainak, mimikájával és őrületes ügyességével Buster Keaton modern alteregójának is gondolhatnánk.
A végeredmény egy közepes filmecske, ahol a cselekmény nem túl fordulatos, a párbeszédek erőltetettek és a rajongók legnagyobb sajnálatára még az akciójelenetek sem az igaziak. Kissé gyerekes, ezért nem szabad nagy elvárásokkal beülni a filmre, akkor talán még jól is szórakozhatunk rajta.
Reméljük, hogy a jövőre a mozikba kerülő filmjei (Shanghai Knights és Nyolcvan nap alatt a föld körül) nagyobb sikert aratnak majd.