"Az élet folyamatosságából szemlélve a színház kiemelt hely és pillanat (...) kicsit mint ünnep a hétköznapok között (...) amikor az idő azzal töltődik fel, hogy testileg-lelkileg készülődünk, készülődöm, este érkezik a közönség, amikortól nem ugyanazok a "valóság" határai, mint tegnap és ma, mert megváltoznak attól, hogy itt vannak a nézők, és arra az időre ugyanarra figyelünk, ugyanazon nevetünk. Mégis, az a közös világ - a Budapesten kialakult második nyilvánosság -, amire mi apellálhattunk volna, nem volt valós tér, csupán illúzió. Pedig Dohány utcai megmozdulásaink és megszólalásaink ezt a közös világot érintették. Ez lett volna a mi szobaszínházunk igazsága, ami nem a jó, hanem az élő színház kritériuma" - írja Koós Anna Színházi történetek szobában, kirakatban című könyvében. A szerzővel január 9-én Lugosi Lugo László beszélget az Eckermann Kávéházban, ahol a fényképész, művészeti szakíró fotóit is kiállítják.
