Az Otthon, édes otthon című előadást 2011 decemberében mutatták be az olaszországi Bagnacavalloban, 2012-ben pedig európai turnéra indul. A Hajléktalan projekt keretében megvalósult előadás a cirkuszban a kulturális kifejezés lehetőségét és a társadalmi problémákra való reflexió eszközét látja. A társulatot olasz, román, magyar és lengyel tagok alkotják, így a közös munka maga is példázza az interkulturális dialógust. A projekt a társadalmi kirekesztettség ellen lép fel, ezzel erősítve a cirkusz gyakorlati ?hasznát?.
Az utóbbi években egyre gyakrabban esik szó a szociális cirkuszról, amely abból indul ki, hogy a cirkuszi tevékenység a fejlődés lehetőségét biztosítja a hátrányos helyzetben élő gyerekeknek és fiataloknak. Míg a hagyományos cirkusz fellépői különleges karakterek ? a bohóc, a világ legerősebb embere, a gravitációval dacoló légtornászok ?, akik tehetségük, speciális tehetségük okán különböznek a közönségtől, a szociális cirkusz esetében ennek ellenkezőjéről van szól: a nézők azonosulnak a szereplőkkel, közösséget vállalnak velük.
Az erős hagyományokkal rendelkező európai cirkusz, amely különböző kultúrákból érkező, különböző nyelvet beszélő művészeket fogad be, éppen a nyitottsága miatt alkalmas arra, hogy elősegítse a más etnikai és szociális háttérrel érkezők kommunikációját.
Ez a ?kelet-európai akrobatikus színházi előadást? Primo Levi Ember ez?, Alekszandr Szolzsenyicin Ivan Gyeniszovics egy napja című műve, Beckett Godot-ra várva című drámája és a Teremtés Könyve inspirálta.
