Bár Janisch Attila filmrendező idén versenyprogram-válogatói minőségében vesz részt a POSZT-on, az Országos Színháztörténeti Múzeum és a Leőwey Klára Gimnázium szervezésében megvalósult beszélgetésen mégsem elsősorban a színházról, sokkal inkább a filmről, illetve az alkotás folyamatáról beszélt a pécsi diákoknak. A rendező nyomatékosan hangsúlyozta a fiataloknak: a világ siet, túlerősíti a dolgokat, ezért hiányzik a finom fogalmazás, a finom regiszterek. "Mint amikor a walkmant berakjátok a fületekbe és a leghangosabban halljátok, aztán egy idő után már sehogy, mert megsüketül mindenki. Az esztétikával is így van: a hatásokat az ember állandóan erősíti, mert már az előző unalmas, akkor legyen egy kicsit több, meg még több, aztán a végén már olyan, mintha semmi sem lenne. A túl erőshöz képest már nincs kontraszt" - mondta, hiszen szerinte, ha valaminek nincs ott az ellenpontja, akkor az olyan, mintha nem is lenne.
Kiemelte, hogy egy dialógus látszatfelszíne alatt az emberi történéseket kell megrendezni, hiszen elsősorban ez az izgalmas: a filmrendezésben az egyik legfontosabb dolog, hogy a szöveg mögé lehessen látni. A rendező nem hagyta szó nélkül az amerikai filmgyártást sem: "A hollywoodi stúdiók már olyan szinten lekalapálták a nézői intelligenciának a színvonalát", hogyha egy kicsit lassabb, vagy nem klipszerűen van vágva egy film, akkor az ember már nem nézi végig, ami természetesen a felgyorsult világ ritmusának is betudható. Bevallása szerint a néző soha nem hibás, sokkal inkább az a közeg, ami a kultúrát olyan irányba kormányozza, hogy kereskedelmi célúvá válik.
A színház azért mégsem teljesen maradt ki a beszélgetésből: a válogatás közben látott alkotások kapcsán Janisch Attila elmondta, hogy nincs nagy különbség a zseniális és a majdnem zseniális között. "Egy elrontott dologból még ki lehet hozni valami jót is. Olyan mint a Rubik-kocka: összeforgatod az egészet, de ha csak egy sárga nincs a helyén, onnan nincs kiút, elölről kell kezdeni az egészet, de ha még csak a felénél tartasz, van variációs lehetőséged, van esély a megoldásra".
Szerinte Ascher Tamás a POSZT-on szereplő Gorkij-rendezése, a Barbárok is bizonyítja, hogy a rendező "mennyire pontosan tudja szájra rakni a drámaíró által írt szöveget: pontos szöveg- és karakterelemzés van a munkája mögött, amitől rendkívül összetetté válnak a figurák". Ascher kapcsán a rendező elmondta: "minden instrukció, amit egy előadás után mondasz a színésznek, egyfelől érvényes arra az adott előadásra, másfelől, ha jó a rendező, akkor minden pillanatban tud valami olyat is adni a színésznek, amit egy következő produkcióban is tud hasznosítani".
