| PALACKPOSTA*(Ezt az írást olyan emberre bíztam, aki - remélem - megéri az alábbi dátumot és szerét ejti, hogy többen olvashassák. Zs.I.)
2005. március 6-án lenne nyolcvan éves Kálmán György színész és Barát. |
Az általa hőn szeretett Szendrő Józsefnél, Pécsett kezdte a pályáját. 1953-tól az 1980-as kiűzetéséig a Nemzeti Színház tagja volt. |
 |
| Ármány és szerelem, Pécs 1951. Szendrő József - Kálmán György |
| És lehet - mert mindketten már szenilisek (is) lennénk -, hogy csak csak szóba kerülne az a fránya Színház. Még talán az is, hogyan lett a Ráday utcai kesztyűs inasból színész. A szuterén műhelyből kinézve csak a járókelők lába látszott, ott figyelt fel egy kamáslis elegáns cipőre, amelynek gazdája sétapálcával, mindig ugyanabban az időben járt arra. Egy alkalommal utána lopódzkodott és megtudta: SZÍNÉSZ az illető! Attól kezdve vonzotta - no, nem a színészet -, hanem a gyönyörű cipő, ha Ők ilyet viselnek, akkor Ő is színésznek áll! Ugye, milyen praktikus okok határozzák meg a pályaválasztást. Biztosan szegényebb lenne Kálmán György nélkül a magyar színházi élet, ha Somló István - a kor kiváló színészének - barátnője nem a Ráday utcában lakik. |
 |
| A tojás, 1957. Kálmán György - Olty Magda |
| Pályafutásának néhány emlékezetes dátuma: példának okáért, miként bújt ki Marceau: A Tojás-ából 1957. november 5-én este, egy akkor még harminckét éves fiatalember a színész-szakma teljes vértezetével és aratott országos sikert, egy olyan Nemzeti Színházban, ahol, akkor még nem volt divat fiatalokra főszerepet osztani. Abban az időben a Júliák is csak a negyven fölötti korosztályból kerülhettek ki. Biztosan emlékeznénk - mindkettőnk nagy szerelmére - Törőcsik Marikára, Szigligeti Liliomfi-jában milyen bűbájos partner volt '62-ben. És a következő szezon, a Lear Király bolondja - és mi, mindannyian a politika által bolondítottak: kiűzettünk a Paradicsomból. El kellett hagynunk a Blaha Lujza téri házat |
 |
| Marat halála - főpróba szünete, 1966. Zsolt István - Kálmán György |
| Kárpótlásul: Lucifer, Sinkovits Imrével és Váradi Hédivel és a szomorúság, hogy Majorral többet nem. Lehet, hogy ez volt a gyönyörű pálya legkeserűbb pirulája: Major "félt Tőle" - túlságosan okosnak tartotta. Következett mindkettőnk egyik legkedvesebb - és egyik legsikeresebb - darabja, P. Weiss: Marat halála. Itt érdemes elidőznünk egy kissé. Ebben az évben találtuk ki Simon Zoltánnal és Kadelka Lacival a Stúdiót. A Marat volt az első feladat, amelyet a három színházi zseni: Sziget Károly, Bodnár Sándor és Simon Zoltán a két főszereplő Kálmán-Sinkovits, valamint a Stúdió "összehozott". Több évre megoldva a gondot, ha nem lenne mit játszani. |
 |
 |
|
| Az ember tragédiája, 1967. Prága. Kálmán-Major-Sinkovits | Bűnbeesés után, 1967. Kálmán-Gáti József | |
| A Tojás utáni legnagyobb személyes siker, Arthur Miller: Bűnbeesés után főszerepe. A szöveg nyolcvanhárom (83) gépelt oldal, az egész szinte egy monológ. A legnagyobb színészi koncentráció, amelyet prózai színházban valaha láttam. És ugyanebben az évadban Pirandello: Csörgősipka című műve. A sors úgy hozta: egy "Pirandelló-őrült" fesztivált szervez a rajongott szerző darabjaiból, ennek során látja a Katona József Színházban az Egri István rendezte előadást. Másnap főhetett a Főhatóság feje, ki kell engedni NYUGATRA a társulatot, csomagolás, irány Itália. A személyes siker olyan óriási, hogy "megéri" minden fesztivál évben bemutatni valamit - s következett megannyi Olasz turné. Persze könnyen beszél az, aki szövegtanulás nélkül, fekete-sortban, egy síppal a kezében utazhat, míg mások - ha állambácsi szerint jól viselkedtek - jó, ha háromévente eljutottak Bécsig. |
 |
| VII. Hadrián, 1969. Kállai F.-Kálmán Gy.-Agárdy G.-Széll R. |
| Nemcsak utazni nem volt könnyű, de színpadon sem látta szívesen az egyházi személyeket a hatalom. 1968 után enyhült a szigor és Marton Endre főrendező igyekezett élni a lehetőséggel megrendezte, Peter Luke darabját a VII. Hadrin címűt, amelynek főhőse egy képzeletbeli Pápa. Hát, ha valaki Pápább a Pápánál, az az én Barátom. Bár nem vettem jónéven Őszentségétől, hogy még az én szerénynek nem mondható társaságomban is olyan elsöprő sikere volt a hölgyeknél. Hiába a reverenda Szó, mi szó. Rákapott a csuhára. Kadelka Laci rábeszélte Martont, mutassuk be a barátja, Maróti Lajos: Az utolsó utáni éjszaka című darabját. A Giordano Bruno-ról szóló műben ugyan Básti Lajos volt a Pápa, de egyik bíborosát Kálmán György alakította. A fiatalon meghalt Maróti Lajos jó pár évre megoldotta az "élő magyar szerző a Nemzeti Színházban" című turné kérdést, lehetett csomagolni - több kis kör Európában, igaz, inkább a keleti szektorban. |
 |
| Testvérek, 1973. Kálmán Gy. - Sinkovits I. |
| Hatalmas sikerek, '71-ben Marton Endre lett az igazgató és szerette volna a Hamlet-et bemutatni. Természetesen a címszerepben Kálmánnal. Ebben az időben történhetett valami a Barátommal. Nem akarta eljátszani! "Amíg Gábor Miklós él, nem vállalhatja színész, hogy eljátssza a Hamletet" - mondogatta. Ettől kezdve elkezdett kihátrálni a szakmából Betegségek, az első komolyabból a Rádió segítségével sikerült visszahozni, országos siker lett a Szilágyi György írta "Hanyas vagy"? Amely szintén egy fantasztikus monológ volt. Ez egy kissé felrázta, de már menekült a feladatok elől. |
 |
| Rádióban, Garas-Kálmán-Kállai-Szabó-Agárdy-Sinkovits-Bessenyei |
| A Nemzetibe szerződött a rendkívül tehetséges Cserhalmi György, akit Kálmán csodált. Imádta a fiatalokat, Cserhalmi egy híressé vált nyilatkozata, amely a "leszúrt lábú színészek"-et ostorozta, nagyon megijesztette. A Nemzeti Színházban a Marton Endre '77-es leváltását követő időszakban számára "sajátos" helyzet jött létre. Szinte várta a végszót, hogy eljöhessen. Nem marasztalták De ezt a történetet majd Molnár Gál Péter írja tovább. Remélem, még sokan emlékeznek erre a csodálatos SZÍNÉSZRE. Minden esetre köszönjük meg Somló Pistának, s a kamáslis cipőjének! Zsolt István |
|
|
A fotókat köszönjük Kálmán György családjának. |
