Születésnapi levél - Sinkovits Imrének

Drága Imre!

Amikor az éjszakák szakadozottá válnak és nem csak az emlékek sora, hanem a test sem engedi aludni az embert Ilyenkor tolulnak elő olyan közös emlékek, amelyek ma már, jelentősséggel bírnak.
Újság hír: a Nemzeti Színház a most induló évadjában csak magyar darabokat mutat be. Köztük a Czillei és a Hunyadiak-at.

Emlékszel milyen nagysikerű előadása volt annak a megbocsáthatatlanul elrontott - akkor átépített - új épületnek? Abban az előadásban aratta első nagy sikerét az akkor még főiskolás, ma annak a színháznak az igazgatója Iglódi István, vagy a méltánytalanul korán elfeledett Váradi Hédi. Az volt az első olyan előadás, amellyel elmehettünk "nyugati vendégjátékra" Helsinkibe. (1972. május) Ott, és akkor "fejtettem meg Sinkovits Imrét".

Emlékszel, vacsora a helsinki magyar nagykövetnél, az asztalnál 12-en ültünk, és ahogy az lenni szokott az idő előrehaladtával emelkedett a hangulat. Ilyenkor már a témák között a politika vitte a prímet. Te az ital hatására egyre nyíltabban adtál hangot a máskor csak szűk körben hangoztatott nézeteidnek(1972-t írtunk). A Minisztérium befolyásos képviselője - későbbi igazgatónk -, mind gyakrabban próbálta elterelni a nagykövet figyelmét a szavaidról. Te azt meghallva "rátettél egy (két) lapáttal - úgy tűnt, az ital dolgozott Benned. Mígnem a szituáció elért egy olyan pontra, amikor a helyzetet mentendő - a másnapi előadás érdekében. - azt javasolták, hogy kísérjelek a szállodába, hogy lefekhess pihenni.
Nagy búcsúzkodási jelenet "Sinkovits módra" majd beültünk a követség autójába. Te számomra igazán furcsán viselkedtél a kocsiban, időnként rám kacsintva folytattad a korábbi témát és a sofőr irányába, tettél jelzéseket.

Drága Imre, remélem megbocsátod nekem, hogy most "kiadlak", de nem tudom, hogy lesz e alkalmam máskor elmondani
Tehát: a szállodánál kiszálltunk az autóból, ami részedről nem ment könnyen. Magyar színész nagyjelenete a finn éjszakában, ezt játszottad. Ha a Kossuth-díj bizottság látja, akkor ott rögtön megkaptad volna a később neked ítélt díjat. A sofőrrel, aki segíteni próbált még egy kis politikai évődésbe kezdtél, majd beimbolyogtunk a "Lobby"-ba (ahogy abban az időben Marton Endre szokta mondani), majd felmentünk a szobádba. Mint mondjak nem volt kis teljesítmény. Akkor már annyira kínos volt a jelenet, hogy megköszöntem a sofőr segítséget és elküldtem mondván, most már egyedül is boldogulok veled. Az illető távozott.

Amint becsukódott az ajtó Te még rátettél egy lapáttal furcsa arckifejezés kacsintások közepette. Vetkőzni kezdtél, és közben úgy intézted, hogy bekerüljünk a fürdőszobába. Ott "váltottál" és azt súgtad színjózanul: nézd meg nem hallgatózik e az ajtó előtt. Kinyitottam az ajtót, természetesen ott volt a "sofőrünk". Azzal indokolta, hátha szükség lesz még a segítségére, én ezt rögtön igénybe is vettem: megkértem, hogy vigyen vissza a követségre (más nem jutott eszembe az eltávolítására).
Másnap híre ment, a Sinkovits jól berúgott és odamondogatott a felsőbbségnek.


Indulunk Helsinkibe		Berlin - Az ember tragédiája

Eltelt pár év - egy másik - vendégjáték az NDK-ba, 1974. szeptember Ferihegy - Schönefeld útvonalon a különgépen sűrűn előkerültek a későbbre szánt üvegek. A leszállást követően a "szokásos NDK-s" ügyintézés mintha lassúsági mozgalmat hirdettek volna. Te megunva a várakozást svábos hanglejtéssel unszoltad gyorsabb munkára a "szervet". Ennek súlyos következményei lettek, de erről majd máskor, ez már a Zsolt Pista sztorija
Ezek az esetek is hozzájárultak ahhoz, hogy elterjedjen: az Imre, ha beiszik megmondja az igazat.
Évekkel később egy külföldi vendég rendező dolgozott a Nemzeti Színházban, aki egy Csehov művet nagyon extrém módon állított színpadra. Te fegyelmezett színész módjára nem vitáztál, hanem mintha a pohár fenekére néztél volna - úgy mellékesen mondtad el a véleményedet. Bizony akkor is furcsán imbolyogtál.
Délután a Látóhegyen a kertedben dolgoztál, nyoma sem volt a délelőtti ittasságnak. Ott, akkor beavattál a titkodba, amit Illyés Gyula tanácsolt neked. "Részeg ember megmondja az igazat" szól a régi magyar mondás Akkoriba a törvény szerint az ittasság mentő körülménynek számított.
Sinkovits Imre ezt a lehetőséget használta fel igazságai kimondására, ha nagy lett a balhé hivatkozni lehetett a "semmire nem emlékszem"-re.

Remélem születésed 75. évfordulóján nem neheztelsz, amiért kikotyogtam a titkodat - ha mégis haragudnál: nemsokára úgyis megbeszélhetjük

2003. szeptembere