Születésnapi levél - Eszenyi Enikőnek

Először mint főiskolás kislánnyal találkoztam Vele. Nem Magyarországon, hanem az itáliai Tivoliban, Rómától 30 kilométerre.
A Liszt Ferenc filmsorozat forgatásának a helyszínén, a Villa d'Este-ben. Éppen azt a részt rögzítettük filmszalagra, amikor az általam alakított címszereplő Hohenlohe herceg-bíboros vendégeként, elámulva a palota varázslatos parkján, szökőkútjain, színes harmóniákkal örökíti meg a Villa d'Este hangulatát.
1981 augusztusa volt. Szikrázó nyár. A csodálattól megnémulva Enikővel együtt bolyongtunk Tivoli középkori utcáin, a reneszánsz park 400 éves óriásciprusai alatt. Lehet,hogy Ő már nem emlékszik erre az idilre, vagy nem így, de bennem ezek az édeni pillanatok elevenen élnek.

Ma, 2003. január 10-én, éjszakai szél sodorja az égből a sűrű havat. Tompa tél. Este a Nóra van műsoron a Vígszínházban. Enci-Nóra és Géza-Torvald a színpadon ismét együtt bolyong, de majd a lélek zegzugos sikátorain, és Ibsen, a mindeható szerző kikergeti őket az édenből, a naptalan, jeges éjszakába, és szívükre fekete hó szakad.
Persze mindez csak játék lesz, s megidézett emberek ismét köddé foszolnak. Enci azonban másnap, a születésnapjának reggelén mégis úgy fogja érezni mintha előző este a maratoni távott futotta volna le. Fájni fog minden csontja, s a lelke is sokkal ürsebb lesz. Kifosztott lesz és szomorú.

Hatalmas erő lakozik ebben a pici nőben.
Tehetség, fantázia, szenvedély, érzékenység, humor, költészet, erotika, szépség és okosság. Nagy művész, nagy lélekkel. Emberi tünemény. Jó társának lenni a színpadon. Foggal-körömmel küzd minden igaz pillanatért. Zseniális alakításai alázatos munkával vannak megalapozva. Bízhatsz benne mint partnerben, nem fog elárulni.

Szeret élni, így hát szeretetre vágyik, és ez sokszor védtelenné teszi. De szeretet-éhségét csak szeretni-tudással múlja felül. Ezt nyilván jó szüleitől tanulta, örökölte. Figyelmességvel, gyöngédségével, emberségével is sokaknak tud örömet szerezni.

A szabadság öntörvényű gyermeke Ő. Látom magam előtt Johannaként, földig érő, kék kabátban, szőke, szép fejjel, lobogó máglyát visszatükröző szemekkel, ahogy előbuggyannak ajkairól a szavak:
"...ha legalább megmaradna nekem a szél zúgása a fák közt, hallgathatnám néha a pacsirák énekét a napfényben, meg a kisbárányok bégetését a csípős, finom fagyban, és a harangok kongását, a harangok áldott, szent kongását, amely az angyalok szavát hozza nekem a szélben. De ezek nélkül nem tudok élni, és ebből is tudhatom, hogy mindezt ha el akarjátok venni tőlem vagy akárki emberfiától, ebből is tudhatom, hogy a ti tanácsadótok az ördög, az enyém pedig az Isten."

Drága Enikő! Isten éltessen születésnapod alkalmából!

Szeretettel:

Hegedűs D. Géza