Először is kéne egy megszólítás. Egy alkalomhoz illő, ünnepélyes, de azért mégsem túl komolykodó, mindazonáltal kellőképpen tiszteletteljes megszólítás, merthogy azért ez nem egy akármilyen nap. Meg hát ugye 50, az még gombócból sem kevés. De nem igazán megy. Én Téged nem tudlak másképp szólítani, mint: CSIZI! Kedves Csizi! Elém került a napokban egy plakát. Pontosabban levettem a szekrényem tetejéről, ahol egy piros befőttesgumival összefogva, feltekerve porosodott. Shlink, fakereskedő, maláji --------------Philippovics Tamás IV.f.h Néztem, néztem a sárga-fekete papírt, és hallani kezdtem Nina Hagen-t, akit abban az időben, mint NDK-ból disszidált punkénekest, nem lehetett feltüntetni a színlapon. Aztán pár próbafotót hívott elő az agyam. Egy éjszakai próbán, jóval a kiírt próbaidő lejárta után kalimpáló gesztusokkal, hatalmas lendülettel magyarázod Mácsai Palinak és Philippovics Tamásnak, hogy az adott jelenetet csak úgy lehet hitelesen megoldani, ha közben egy-egy bödön tejfölt kennek egymás arcába. És ők kenik, miközben visít Nina Hagen. |
 |
| Egy másik próba viszont fél óra után azzal fejeződik be, hogy most nem jut eszedbe semmi, ez egy ilyen nap, gyerünk le, igyunk egy sört a Bástyában, vagy az Erzsikében, esetleg a Fülemülében. Én persze csak egy "bambit", hisz 16 éves vagyok, meg aztán holnap matek dolgozat és könnyűbúvár edzés. Később, az érettségi után "majdnem" lementem Hozzád Szolnokra segédszinésznek, a főiskola után pedig "majdnem" dolgoztunk együtt a Kiscelli templomban. Aztán a Rádióban, két éve meg az IBS-ben már nem csak "majdnem". És egyszercsak ott ülünk az Iparművészeti Múzeumban, kettőnk között Édesanyám, és én, mint az egri Gárdonyi Géza Színház színésze elindulok átvenni a Jászai Mari-díjat, amire Te, az egri Gárdonyi Géza Színház igazgatója terjesztettél fel. A végére kéne egy megszólítás. Egy alkalomhoz illő, ünnepélyes, de azért mégsem túl komolykodó, mindazonáltal kellőképpen tiszteletteljes megszólítás, merthogy azért ez nem egy akármilyen nap. Meg hát ugye 50, az még gombócból sem kevés. Én Téged nem tudlak másképp szólítani, mint: CSIZI! Kedves Csizi! Ölel: Gergő Budapest 2003. Június 7 |
