Születésnapi levél - Mészöly Dezsőnek

Mészöly Dezső egyébként ezerötszáz. M annyi mint ezer, D az annyi mint ötszáz. Emellett most még 85 is, de csak most az egyszer: ma pontosan 85 éves (2003.08.27. a szerk.).
Ki gondolta volna - tűnődik az ember - hogy Mészöly mester ilyen fiatal? Hogy is tudta ezalatt a röpke 85 év alatt mindazt megírni, elolvasni és lefordítani, amivel a magyar irodalmat gazdagabbá tette.
És akkor még nem beszéltünk az irodalmi nyomozómunkáról, a filológiára, kutatásra és töprengésre fordított időről - meg főleg nem beszéltünk arról, hogy vajon mennyi idejébe telt, hogy ezekben a véres, mocskos, kárhozattal és zűrrel teli évtizedekben elegáns és foltnélküli maradjon, mint valamilyen időnkívüli, koron kívüli angol utazó vagy hajóstiszt, - mint a nemesen vert szavak, mondatok és eszmék kovácsa és utazó követe.

Mennyi szenvedést, mennyi szenvedélyt, mennyi jót, mennyi bűnt és feloldozást, mennyi rejtélyt hordoznak azok a szavak, amelyek mind Mészöly Dezső tolla alól kerültek ki, bárki is fogalmazta légyen őket bármikor és bármilyen nyelven.
S talán ha arra keresünk választ, hogy hány esztendőnyi sorsot, titkot, életet, érzést és bölcsességet görget ez a sok millió szó, amennyit Mészöly Dezső összesen leírt életében, lehet, hogy visszajutunk az ezerötszázhoz: lévén, hogy - ha valaki éppen évben mérné - e kivételes életpálya s az azt betöltő lélek hossza bizonnyal nem lenne kevesebb másfél ezer évnél.

Azt hiszem, e szavakat vésném föl körbe annak a pohárnak a falára, amellyel pohárköszöntőt mondanék Mészöly Dezső nyolcvanötödik születésnapján, kérve Istent, hogy sokáig éltesse a mestert.