| Amikor a szerkesztőség felkért, hogy írjak, nem hittem a fülemnek. Váratlanul ért a kerek évforduló híre, de mikor tudatosult bennem a szám, könnyen napirendre tértem fölötte, hiszen ezek az évek itt vannak velünk, néha számoljuk, néha nem, de környezetünk mindíg figyelmeztet, hogy eljutottunk valameddig. És? Mit lehet ezzel kezdeni? Számot vetni? Mi történt eddig? Mi van még elöttünk? Kik és mik vesznek körül? |
Azzal, hogy én írom ezt az anzixot, tulajdonképen magamról beszélek, pontosabban arról, amit mióta - közel tíz éve - együtt dolgozunk, megismertem Belőled. Soha nem voltunk valamilyen intézményi hierarchiában, alá és fölérendeltségi viszonyban, de több helyzetben egymás mellé kerültünk, segítettük egymás munkáját, így közelebbről is megismerhettelek, mik azok az értékek, melyek azok a tulajdonságaid, amelyek ezen a nem egyszerű pályán vezetnek? Ami találkozásunk első pillanatától megfogott, az a korrektséged és egyenes beszéded ebben a mindkettőnk által szeretett, de zavaros és sokszor őszintétlen szakmában. Mikor egy egy előadáson találkozva véleményt cseréltünk, mikor a Bábszínházban ujraindult a stúdiós képzés és Te felkértél, hogy Veled együtt tanítsam a növendékeket, majd ugyanezt folytattuk már a Főiskolán, és együtt figyelhettük, hogy a kezünk alatt fejlődő fiatalok hogyan válnak színházi felnőttekké, mindig egy biztos értékrendet képviselve voltál mellettem. Amikor ketten két oldalról, felváltva bombáztuk őket, a különböző színészi és emberi problémákat habitusunk szerint világítva meg nekik. Te körülírva, nagy türelemmel, atyai pedagógiával, én szarkasztikusabban, néha sebeket ejtve rajtuk, melyek gyógyítását segítetted aztán. |
Mikor a Budapest Bábszínházban rendeztem és saját munkáidat is látva érezhettem azt az elkötelezettséget, amit egy progresszív, a színház határait feszegető gondolkodásmódért teszel meghívva ide másokat is, hogy aztán velünk együtt legyél ott a produkció létrejötténél, drukkolva biztosítsd a munka zavarmentes hátterét. Mikor egy irányban lakva együtt mentünk haza autóval vagy villamossal és nem tudtuk abbahagyni a beszélgetést, mert újabb és újabb témák merültek fel, természetesen a színházról, a tanításról. Mert Téged érdekel a Színház. A mások által létrehozott színház is. Ott vagy a bemutatókon, vagy valamelyik első előadáson, igy ha lemaradok valamelyik engem érdeklő produkcióról Tőled első kézből kapom az információt. Tehát, te elkötelezett színházi ember mégegyszer az Isten éltessen és kívánom, hogy még sokáig tartson együttműködésünk ebben a világban. Csizmadia Tibor |
