|
Drága Jóska!
Hihetetlen, de mégis igaz; Czímer Jóska 90. éves lett!
De sem az idő sem az évek nem fogtak ki magán hála istennek, itt van közöttünk teljes szellemi frissességében és jó egészségben!
Magánköszöntő helyett hadd írjak ez alkalommal egy nyílt levelet, amelyben szeretném elmondani mostani dramaturg kollégáimnak, s elsősorban a fiataloknak, mit köszönhet a dramaturg szakma és személy szerint én, mit köszönhetek magának.
Tanítványaként kezdtem a pályámat, s ma is tanítványának vallom magam. Tőle tanultam meg szakmánk alapismereteit, azt a bizonyos szakmai alaptudást. Ő képviseli számomra az ideális dramaturg típusát, azt, hogy milyennek kellene lennünk mai dramaturgoknak.
Először is azt tanultam tőle - talán szakmánk legfontosabbjaként -, mit rejt a színpadi szöveg, mi a jó színpadi dialógus specifikuma, milyen rejtett összefüggések fedezhetők fel a szituációk egymásutánjában, és a dialógusok felszíne alatt. Lehengerlő éleslátással fedezte fel a térben felhangzó szövegek rendező és színész számára fontos konkrét jelentéseit, vagy pedig a szavakból kiolvasható fedettebb, de a későbbiekben döntő fontosságú akció- vagy viselkedésbeli következményeket.
Tőle tanultam - persze nem állítom, hogy meg is tanultam! -, mit jelent szituációt elemezni, s a felismeréseket nem irodalmi - hanem színházi nyelven tolmácsolni. Roppant meggyőző erővel tudta igazát ezen a nyelven is képviselni, s így szavai nemcsak az író vagy a fordító, hanem a rendezők és a színészek számára is abszolút érvényesek és elfogadhatóak voltak. Egy-egy próba megtekintése után olyan kis előadással felérő elemzést tartott, hogy előfordult: véleménye nyomán lényeges változások történtek a próbafolyamatban, az egyes alakok értelmezésében.
Tőle tanultam meg, mit jelent a drámafordítás, mik a jó drámafordítás legfontosabb ismérvei. Mindenre odafigyelt: a dialógusok ritmusára, hosszúságára, zeneiségére, arra, hogy egy-egy árnyalatnyi különbség, egy rosszul megválasztott magyar megfelelő milyen következményekkel járhat a próbák folyamán, a figurák, a szituációk alakításában. Soha, egyetlen, se régi, se új fordítást (lett légyen az a legismertebb személy munkája) nem fogadott el látatlanban. Azt mondta, a nyelv napról napra változik, a kívánalmak is, és minden színház, minden résztvevő más és más. A jelen szemével kell mindig nézni minden szöveget, még a legkanonizáltabb klasszikus fordítást is.
|
