| Erkel Színház, 2002 Májusa.
Aida II felvonása után meghatottan panaszkodsz:"Sacerdote, io resto a te!
Bárcsak egyszer, egyetlen egyszer, el tudnám énekelni. Ahogy odafent marad az A-n.".
S bárcsak egyszer, egyetlen egyszer megadatná nekem, hogy elénekeltessem; Tanár úrra a Vissi d#8217;arte, az illik jobban, mert a teljes odaadás, a színház iránti szeretet, a tévedhetetlen emlékezőképesség, mind-mind jelen van szeretetteljes atyai pillantásában, téveszthetetlen gesztusaiban - mondottam magamban én.
Már egy éve, hogy otthagyta a karmesterképzőt, de rajtunk hagyott bélyege mély. Most is - igaz, két Verdi felvonás közt és, szokása szerint, kotta nélkül-, Liszt második zongoraversenyéhez tesz technikai javaslatokat lelkesedve, akár egy gyerek: "ott pedig, át lehetne menni kettőbe"
|
