Születésnapi levél - Hollósi Frigyesnek

1972-ben kezdődött. A szolnoki Szigligeti Színházhoz szerződve találkoztam veled. A kedves, mindig mindenre nyitott bumfordi fiatalemberrel.
Te már régen Szolnokon voltál ismert a város mindenki szeretett a színházban és a városban. Kis ötszázas gömbölyű Trabantod mellől sandán néztél rám, gondoltad "mit keres itt még egy száz kilós színészpalánta". Ez természetes. Bennem is volt egy kis féltékenység, félsz mi lesz velem. Téged már ismertek. Letelepedtél, én meg kerestem valamit, mentem színházról színházra. Hátha találok valamit, vagy valakit, aki fontos számomra.
Aki úgy gondolkozik színházról, szeretetről, emberségről ahogy én azt drága emlékű szüleimtől láttam, tanultam mély emberséget felfedezte azonnal zavaromat segítő kezet nyújtottál nekem. Mentünk ide-oda.

Horgásztunk, fedeztem kedves sutaságodat. Minden mozdulatodból áradt a szeretet, és valami sürgetés. Sürgettél valamit? Halat fogni? Megmutatni, hogy mindenre képesek vagyunk?
Igazgatók mentek, jöttek, mi maradtunk. Lélekben egymás kezét fogva támogattuk egymást. A szerencse úgy hozta találkoztunk olyan emberekkel akik megláttak bennünk valamit. Vagy talán magunkban felismertük. Hogy rajtunk keresztül elérnek valamit Tiszta szívvel dolgoztunk egész életünkben. Szívtuk a cigarettát, néha sokáig fennmaradtunk, a színházzal múlatva az időt. Harminc éve kezdődött drága Fricikém.
Te most más úton próbálkozol, talán egy kicsit megfordultak az események eleinte én voltam nyughatatlan, most talán te játszod ezt a szerepet. Nem akarom felsorolni mert talán nem is lehet azt a sok szerepet, filmet, tévéjátékot amit együtt játszottunk. Harminc éve Fricikém gondold végig! A fél életed! Nekem valamivel több.

Kedves Hollósi Frigyes, Isten éltessen!

Ujlaki Dénes