Drága Éva! Nem tudja elképzelni, mennyit kínlódtam már a megszólítással is! Hiszen egyszerre kell kifejeznem a nagyfokú tiszteletet az általam olyannyira kedvelt művész iránt, a hálát, amiért életem legnehezebb főiskolai felvételizgetős időszakában segített megismerni önmagamat, a közvetlen, baráti viszonyt kettőnk között, és még oly sok mindent... Valamikor Éva nénit mondtam, de ezt ma már kikérem magamnak az Ön nevében is, hiszen ilyen fiatalos, temperamentumos asszonynak egyáltalán nincs kora. Itt már csak én lehetek a Bandi bácsi. Szóval kedves Éva! Gondolom, ezen a jeles januári napon én csak a sokadik lehetek, aki gratuláló, szavakat mormol Önnek, és lehet, hogy ezek a szavak egyfajta automatizmust, sablonosságot is sejtetnek, de Ön azon kivételek közé tartozik, akinek azért gratulálnak, azért ünneplik, mert örülnek hogy erre alkalom nyílik, mert szeretik, és szeretni akarják! Szeretni jóval gyakrabban a színpadon, a közéletben. És persze a szerencsés kiválasztottak, az életben! |
Erős lelkiismeretfurdallás gyötör, amiért egy kicsit elmaradtam az utóbbi időben, és, hogy nem láttam még mindíg a Margarida asszony-t, de ígérem ez múló hibám, jóváteszem. Azt kívánom, mindaz, amit gondol, amit tervez, gyorsan valóság legyen, és mivel egészség nélkül semmi nincs, ezen a téren is csak kellemes élményei legyenek mindig! Szeretni, és szeretve lenni, érezve, higgye továbbra is! Csókolom a kezét, a mihamarabbi viszontlátás reményében! |
Csonka András |
