Születésnapi levél - Csurka Lászlónak

Ahogy mondani szoktad: még gombócból is sok!
Nemcsak a pályán eltöltött ötven év. Apropó pálya. A színészi pályádról nálam hozzáértőbbek megemlékeznek. Most egy másik, a sport-pályáról szeretnék megemlékezni, úgy is, mint egykori lábtenisz partnered.

Zsolt Pista egyik nap arról panaszkodott, hogy a megszokott lábtenisz partnerei közül az esedékes csütörtökön többen hiányozni fognak, veszélyben a játéklehetőség. "A Csurka Laci kosárlabdázott, válogatott kerettag volt akkor, amikor ez sportág virágzott nálunk. A jó gömbérzék nem vész el." Mit szólnék, ha meghívna Téged a "Beszkárt szentély"-be.

Rögtön fölmerült egy probléma, CSÜTÖRTÖK. A hozzá nem értők most csodálkoznak, mi lehet itt a gond. Ha Raksányi Kutyut, vagy Koltai Robit kérdezzük - hogy két generációt említsek -, mindjárt nyilvánvaló a helyzet.
Csütörtök Lóverseny-nap! Igaz sportpálya az is de micsoda különbség! Ott nyerni is lehet?! Bár, mint jól tudjuk nem ez volt a jellemző.

De a Zsolt Pista iránti tisztelet - és természetesen a pénzszűke -, arra buzdított, hogy két megállóval előbb szállj le a 37-es villamosról, és szerelést kérj a szertárostól. Így örülhettünk, kiegészült a "csapat" és játszhattunk. Te nem mondtál Csütörtököt!

Pista beigazolni látta előérzetét, de tudta azt is, hogy csak akkor lesz esély arra, hogy máskor is velünk légy, amikor anyagi lehetőségeid távol tartanak a lóverseny pályától. Bizony volt időszak, amikor gyakran örülhettünk annak, aminek Te nem.
De lásd be, a Beszkárt pályán többször nyertél!

Lacikám, fogynak a lábtenisz partnerek!

Hetven éves korban, már kevesen hetvenkednek. Te még nyugodtan megteheted!

Isten Éltessen!

Ölel Kadelka Laci (a "feladód")