Drága Juli, Emlékszik? Álltunk a színpad szélén a sokunknak - nem túlzás - történelminek mondható eseményen. Ahogy illik, már sminkelve, parókával a fején és a hihetőleg kabala köntösében ált az ügyelőpult mellett, hallgattuk az akadozó ünnepi beszédet. Körülöttünk az alkalomhoz illően izgatott, meghatott, lelkes, emelkedett hangulatú, csillogó tekintetű emberek. Maga a köntösét elől összefogva állt és nézett látszott, hogy néz, de nem lát. A párán keresztül talán úgy tűnt a szeme előtt, egy belső film pereg, amelynek szereplői már nem lehettek ott velünk március 15-én. A jeles nap alkalmából minden jót kíván:
|
