Születésnapi levél - Érdi Sándornak

Kedves Tamás!

Te aki még sosem láttad Édesapád, mert a sors úgy akarta, hogy a füleddel "láss" sok mindent tudsz róla. Például, hogy remekül főz, hogy elképesztő energiával képes Neked óraszám színészi eszközökkel színesítve a világirodalom legszebb regényeit, biztos tapasztalod, hogy türelmes, megértő ember, aki mellett biztonságban érezheted magad.
De talán arról az oldaláról nem ismered, milyen, amikor hatalom van a kezében, hogyan "működik", amikor vezető, munkatárs, barát.

Nos, Tamáskám megnyugtathatlak, nem kell szégyenkezned miatta.
60 évéből 24-et mellette dolgoztam. Láttam sápadtan aggódni érted, vajon megmaradsz-e te, a 65 dekás kis újszülött.
Láttam őt, amikor tudomásul kellett vennie, hogy a kisfiának sohasem mutathatja meg a kék eget.
Láttam és látom őt rendszeresen, amikor a koncertjeiden fel-alá járkál a folyosón. És láttam őt magas pozícióban, amikor ugyanabban a kis virsli-formájú szobájában üldögélt, mint amikor persona non grata volt az éppen aktuális hatalom szemében.
Láttam őt, amikor megszüntették televíziós édes gyermekét a Stúdiót, amikor elfelejtettek neki szólni, hogy leváltották és tanúja voltam annak is, amikor telefonon behívta az éppen regnáló főnök, hogy ugyan vegye már át "kirúgópapírját". Szóval sok helyzetben, sokat próbált barátság a mienk.

Ám egy valamit sosem láttam: hogy akár egy kinevezés, akár egy leváltás kimozdította volna őt angolos eleganciájából, nyugalmából. Sokan sokféle módon próbálták őt megalázni, de senkinek nem sikerült. Tudod a Papa termetre és észjárását, jellemét illetően is 10 centivel magasabb az átlagnál. Bár sokszor fáj a dereka, a gerince sosem roppant meg, bármennyire is szeles az idő, kifordítható köpenye sincs.

Büszke lehetsz rá. Isten éltesse a családot!

Szegvári Katalin