Kedves János! Nem tudom gondoltál-e valaha arra, milyen magától értetődő természetességgel birtokolsz valamit, amire mi, a színházi emberek egy bizonyos - az utóbbi időben úgy tűnik, egyre ritkuló -, fajtája csak vágya- kozva vagy őszinte irigységgel gondol. Ez a valami az EGYÜTTES. Nem írom le a nevét, amit mindenki ismer, mert most másra gondolok. Az a mérhetetlen mennyiségű munka, szerencse, kínlódás jár most az eszemben, amire mind szükséged volt, hogy ezt az együttest létrehozd és az életben tartósan megtarthasd. Egyszerűbben: annak az életnek szeretnék most tisztelettel adózni, amely ezen a napon kezdődött, mindannyiunk nagy gyönyörűségére. |
Kedves János, az Isten éltessen még nagyon sokáig - EGYÜTT.
|
