| Boldog születésnapot Tibor! Ha most jelen lennék, egy flaska vörösbor illetne meg, vagy jó szagú kecskesajt. Neked érdemes ajándékot adni, nagyon tudsz örülni, akár apróságoknak is. És azt jó látni. Nem is igazán az ajándéknak örülsz, hanem amíg kiderül, mi is az. Próbálgatod, működik? Mire jó, milyen a szaga? Kevés az ilyen őszintén kíváncsi ember. Úgy tudsz mosolyogni ilyenkor, mint valami gyerek. Mint egy hatéves gyerek. Korábban azt hittem, a nagy mackókból elvész az ilyesmi érzés, de tévedtem. Még jó.
Ha rád gondolok több arc néz vissza, egy Zalán, akit nem is ismertem, csak hírből, hogy csupa botrány veszi körbe, legendák, egy Zalán, aki ki merte mondani, hogy a nemzedék arctalan. A versszerkesztő Zalánt sem ismertem, ki hírlik, élet, s halál ura volt a Kortársnál. Ám visszanéz rám egy Zalán -a hátad mögött így emlegetnek, hogy a Zalán így, meg úgy - nagy karimájú fekete kalapot nyom vörös hajába, öles léptekkel siet a téli sófoltos utcán, magyaráz, gyors és pontos. Egyáltalán nem a halovány, bohém költő, inkább romantikus, érzelmes, emberi. |
 |
 |
| Balogh Robert | Zalán Tibor |
| Egyszer azt mesélted, kaptál egy emailt a lányodtól. Mert, hogy olyan rég látott. Ez azért van, merthogy időnként másfél hónap alatt három darabot rendelnek Tőled, s Te azt teljesíted. Közben tanítasz, a műsort vezetsz, színházban ügyködsz.
Egy darabig jóban voltam egy tanítványoddal, akkoriban éppen riportot is készítettem Veled egy egyetemi lapba, tőle kaptam egy portréfotódat, csak kölcsön. Mosolyogtál rajta. Anyukám szerette volna megtartani a képet, nem csak a nyakadban lógó kereszt miatt. Hanem mert ez egy jó ember, akárki is lenne, jó. Azóta se láttam ilyen képet rólad. Általában pofákat vágsz, vagy nagyon költős a beállítás. Ölel a
Balogh Robi |
