| Drága Zsolt Úr !
Emlékszik eveztünk a Dunán, a "kis-ágban" Kisoroszinál - szemben a Hilda nyaralójával - kikötöttünk pihenni. Pár méterre tőlünk horgásztak, természetesen felismerték Magát, odajöttek és nem volt mit tenni a fociról kellett beszélgetnie. A pecások persze nem tudták, hogy ha valamiről utál beszélgetni az a foci, de az urak udvariasak voltak Ön szintén Akkortájt vezették be az azóta elhíresült "lapokat", a sárgát és pirosat, erről kérdezték a véleményét. Máig a fülembe cseng, amit akkor mondott: Mostanság ismét foci vb van, igen így csupa kisbetűvel. Ha hiszi, ha nem, Magát többen emlegetik manapság, mint annak idején, ha nem adott meg egy annak vélt tizenegyest, pedig 1971-ben letette a sípot (most is őrzöm). |
 |
| De hagyjuk is, ha úgysem szeret Róla beszélni Inkább a SZÍNHÁZ. Sétálok Pécsett a főutcán, amikor a szálloda ablakából egy hölgy lekiabál, várjam meg amíg lejön, mert valami fontosat szeretne mondani. "Írtam a Zsoltról - név nélkül - egy oldalas anyagot a Premier című újságban, hogy milyen fantasztikus pasas volt, milyen fegyelmet tartott a Nemzeti Színházban. És, hogy a kőkemény álarc mögött milyen melegszívű volt!" Mondja lihegve és átadja ezt az elegáns színházi lapot. Megköszöntem megjegyezve, hogy kedves megemlékezés a nyolcvanötödik születésnapjára. "Nem létezik, csak 85 lenne és már tizennégy éve nincs közöttünk" Mondta és sajátos csillogás jelent meg a szemében. Egyébiránt az újságokban egyre előrébb kerül. Valamikor "csak" hátul, a sport rovatban, majd kissé előrébb - Kálmán Gyurival készült TV beszélgetése után -, a kulturális rovatban, a minap pedig, a Népszabadság vezércikkében volt hivatkozási alap a személye. Sokan fájlaljuk, hogy megvonta tőlünk személyes jelenlétét! Kadelka László |
