Tágra nyíló szexualitás

Egyéb

Ritka alkalom, hogy egy csupán beszélgetésekre, ráadásul mélyenszántónak bélyegzett diskurzusokra épülő film leköti a figyelmet.
Jó pár éve volt egy Zűrzavar című, melyben olyan művészek vállaltak fontos szerepeket, mint Kevin Spacey, Sean Penn, Chazz Palminteri, Anna Paquin, Meg Ryan és Robin Wright Penn.
E film egy beszélgetős és tökéletesen akciószegény kamaradarabból készült, mégsem aludtam el rajta. Sőt. Nos, ezúttal egy irodalmi mű inspirálta az alkotókat a film elkészítésére és egyáltalán nem akármilyen szereposztásban. A Szexuális mélyfúrások, Szürrealisták beszélgetése a szerelemről című könyvet Tandori Dezső fordításában vehettük a kezünkbe és a filmbeli dialógusok között is fel-feltűnnek meglehetősen izgalmas, különleges csengésű idézetek.
Ezek a színészek eleddig leginkább hollywoodi tucatkomédiákban, tinihorrorokban vagy akcióthrillerekben tűnnek fel, s köztük csak néhányuk nevéhez fűződnek igazán értékes filmek. Alakításaik azonban így is gyakran megjegyezhetők.
Edgart, akit e téma könyvírásra inspirált, Dermot Mulroney furcsán megfoghatatlan egyéniségként alakítja, aki minden lehetséges erejével megakadályozza, hogy érzelmeket árasszon magából. Ő egyedül a szukkubuszé, azé az éjjel kísértő női démoné, akiért testét-lelkét odaadná, miközben minden egyes jelenésekor a hideg rázza. Lényegében e furcsa látomásra is válaszokat keres és reméli, e beszélgetések folyamán tán kaphat is. Oscar, a fotós, akit Jeremy Davis lángoló eleganciával formál, pontosan tudja, hogyan csavarja ujja köré a szebbnél szebb hölgyeket és pillanatnyi boldogságukért képes a teljességre. Valahogy így van ezzel Monty is, a német író, aki azonban jéghideg vonzerővel cserkészi be magatehetetlen áldozatait. Til Schweiger, miközben tű éles tekintettel rajzolja körbe elkövetkező ágyasát, talpnyaló mecénáspártolóvá válik, amint a pénzeszsák a szobába lép. Ugyanis a Nick Nolte által kiválóan alakított Faldo finanszírozza ezeket a szerinte szánalmasan röhejes művészeket, akik véleménye szerint tizedannyit nem tudnak a szexről, mint ő.
Nevet rajtuk, ironizál és közben felvázolja az állatias ösztönökre épülő totális szexualitást. Edgar azonban mást keres. Ő valami olyasféléről akar többet tudni, ami a szerelmen, az ártatlanságon alapul. A legtisztább szexet keresi.
Hamar kiderül azonban, hogy ilyennel még nem igen találkozott senki. Még a galamblelkű angol festő, Sevy sem, aki már ifjú korában is a szodómia izgalmai felé kacsintgatott őzike szemeivel. Sevyt Alan Cumming adja. Nagy örömömre szolgál, hogy végre ismét a vásznon látható. E tökéletesen lehetetlen karakterű brilliáns művész ugyanis oly ritkán kap megfelelő szerepet.
Emlékezetes volt Julie Taymor Titusában Saturniusként, de képes volt arra, hogy a könnyeden egyszerű Romy és Michelleben, a rémesen röhejes Kémkölykökben vagy a Tágra zárt szemek egy aprócska szerepében is felejthetetlen alakítással vésse be magát a filmtörténetbe. Figyelemreméltó még a Janetet játszó Emili Bruni is, aki egy szó szoros értelmében vett zárkózott nőt alakít, aki szemének valamely alig elkapható csillogásából valódi vágyat áraszt.

És hogy ne legyen ilyen nagyon egyszerű ez a beszélgetés, Edgar két gyorsírónőt is felfogad, akik tulajdonképpen múzsaként is funkcionálnak. Legalábbis kisestélyiben körmölik a néha arcpirítóan intim férfigondolatokat.
Neve Cambell Aliceként olyan, mintha egy hófehér csodaországból érkezett volna, de ő sem menekülhet a vágyakozás elől. Zoe (Robin Tunney) azonban pont az ellentettje. Elegánsan, diszkréten, de sugározza magából, hogy ő bizony akár most azonnal készen áll egy kis pásztorórára.

E másfél órát véges-végig perzselő szexualitás itatja át, mely sokszor borzongatóan izgalmas. Átjárja valami huncut naivitás, miközben szókimondóan zavarba ejtő. Különleges élmény, melyre édeskés habként a jelentőségteljes szinkronhangok kerülnek olyan színészektől, mint Fesztbaum Béla, Dévai Balázs, Kállóy Molnár Péter, Tordy Géza vagy Bozsó Péter. Egy kellemes nyugalmat és közben bizsergető érzést árasztó alkotás ez, szigorúan tizennyolc éven felülieknek.