Az Apokrif olyan szólóest, amelyet a középkori boszorkányperek s az újkori diktatúrák hangulata ihletett. A lázadás természetéről szól, a kiszolgáltatottság állapotából való kitörési kísérletről, amely többnyire kudarcra van ítélve. Talán a kényszerű prózánál Pilinszky sorai mondhatnák el jobban: "Legyűrhetetlen fölkelés, dadogó győztes lárma, mint életfogytig elítélt fegyencek lázadása... egyetlen boldog pillanat, a végső és az első, csak állok majd és reszketek akár egy égő erdő."
