A rendezőről, Tarr Béláról az a hír járja egy ideje, hogy titokzatos új mester. Ezt részben nagyszabású, ám meglehetős erőfeszítést igénylő, közel 8 óra időtartamú Sátántangó című filmje alapján mondják róla. A Werckmeister harmóniák újabb klasszis és tovább erősíti azt a meggyőződést, hogy Tarr Béla egyike azon kevés európai filmrendezőknek, akik különleges látásmóddal rendelkeznek. Filmje lélegzetelállító, koromsötét vízió, de kétségtelenül remekmű is egyben. Jonathan Romney: A cet az oka mindennek The Independent on Sunday 2003 április 20. |
A Werckmeister harmóniák a magyar filmrendező, Tarr Béla nehezen felejthető, állandóan gondolatainkban motoszkáló fekete-fehér mesterműve. James Christopher The Times 2003 április 17. |
Hogy miről szól? Fogalmam sincs, azon kívül, hogy a teremtésről, a kinyilatkoztatásról, Leviathánról, a harmóniáról és a diszharmóniáról (és hogy a második mindig könnyebb, mint az első). Ahhoz hasonlít, mintha egy ihletett pillanatban együtt lenne David Lynch, Werner Herzog, Franz Kafka és Herman Melville. Ebbe a cirkuszba bármikor szívesen elmegyek. Nigel Andrews The Financial Times 2003 április 17. |
Tarr filmje jóval korábban készült, mint hogy a #8220;sátán tengelye" fenyegetést Bush elnök elkezdte ismételgetni. De a film által felszabadított félelem hátborzongató allegóriája a -Szaddam bukása előtti és talán utáni totalitarizmus keltette - terrornak. A diktatúrák csak jelképeiket váltogatják. Alexander Walker: A cethal, a herceg és az utcai terror Evening Standard 2003 április 17. |
Még most is, mikor a filmet már sokkal többen láthatták, Tarr Béla szinte legendás figura. Ez részben annak köszönhető, hogy a türelem és a szigorúság, a tabló és a - honfitársára, Jancsó Miklósra bizonyos tekintetben emlékeztető - hosszú beállítások keményvonalas képviselője. Másrészt azért, mert revelációként hat nézőire. |
Tarr ellenállt minden kísértésnek, mely arra csábította, hogy elmondja, mit akart filmjével kifejezni. A Werckmeister harmóniákban minden valamilyen metaforaként értelmezhető. |