Manapság minden háztartásban van már egy monitor, egy klaviatúra és egy ajtó, amelyen keresztül ki-be közlekedhetünk egy közös térbe. Írunk, beszélünk, üzenünk, egyszóval kommunikálunk egy digitális valóságszférán keresztül. Tulajdonképpen egy furcsa, behatárolhatatlan kibertérben éljük az életünket. De valóban találkozunk e virtuális terepen vagy csak érzéki csalódás a mindennapos interaktív információcsere?
Ahogyan a számítógépes világ az "igazi" és a virtualitás valóság közötti határt próbálja meg elmosni, úgy a színház fogalmát megújító formai kísérletezések is mindinkább a vizuális és szcenikai megoldások eddig ismeretlen kombinációira helyezik a hangsúlyt. A kortárs képzőművészet ugyancsak a befogadó és a mű közötti távolság feloldásán munkálkodik és dialógust kíván kezdeményezni. De vajon létrejön-e valódi kommunikáció a multimédiás technikákat (is) alkalmazó alkotó és befogadó között? Vagy csupán magányos, nickneveken létező userek lehetünk egy XXI. századi Minótaurusz-mítoszban? Merre van a kijárat a (net)labirintusból? Elvesz(t)ünk vagy kijut(hat)unk még?
Az Élőkép Társulat és a most alakuló Harmadik Hang Háza már évek óta kísérletezik a színház interaktív térbe való kitágításának lehetőségeivel. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem hallgatóival folytatott közös munkafolyamatai során a Végtelen és az Ex Libris "színház-kiállításai" után elérkezett triptichonná teljesedő eposzának harmadik állomásához. Az Átjárók útvesztőt idéző terei a barangoló befogadó számára is felkínálják a közös alkotásban való részvétel lehetőségét.
Az eposz első részének célja a színházi jelenetek egy időben és térben való parallel megjelenítése volt, melyben a közönség maga választhatta meg a dramaturgiai sorrendet. A következő, betűkre és jelekre fokuszáló munkában a társulat a nézők egyidejű gondolkodására és az alkotók által felvetett kérdések közötti párbeszéddel kísérleteztek.
Az Átjárók című előadás alapkérdése ezúttal pedig az, hogyan alakíthatja az érdeklődő néző a vele történteket és miként válhat főszereplővé. A kacskaringós járatok között bolyongók ugyanis saját közegükben vehetik szemügyre e különleges kiállítás egyes elemeit, s kerülhetnek akár az installációk középpontjába is. A szemlélődők jelenlétükkel, saját (re)akcióikkal tehetik teljessé a labirintus különböző állomásait, szembesülve egyéni megközelítésű kérdésfelvetéseikkel és válaszkereséseikkel.
