Testünk, Uray

A dolog először úgy festett majdnem, mint egy tornaóra, bemelegítéssel kezdték a főiskolások és a tréningen résztvevők, a 2D-ben ideálisabb formát felvéve ? körbeálltak ? nyújtották meg a test nagy izmait. Uray Péter otthon volt már ebben a térben, amire a többiek bemelegedtek. Az óra elején aligha jutott bárkinek eszébe, hogy itt egy történet kerekedik majd, amikor párban kezdtek dolgozni a résztvevők: eleinte a közös egyensúllyal játszva, a gravitációnak engedve. Aki látott már kontakt tánckurzust, netán előadást, látatlanban tudta, ezek a gyakorlatok a bizalomról, a megismerésről, majd a megtartásról: a tudatos kapcsolatfelvételről, az egyensúlyról szóltak. Az odafigyelés, az odaadás szándéka a sűrítésben nyert formát. Uray Péter azonnal, az alaphelyzettel megteremtette a kölcsönös viszonyt ? az önkénteseket párba állította a főiskolásokkal, akik szemmel láthatóan jól ismerték ezt a fajta kommunikációt ? ez a metódusa a legtöbb harcművészeti iskolának is, ugyanis az ?avatatlan? résztvevő meglepő helyzeteket képes teremteni. Az önkéntesek közt volt (a passzív résztvevők külön örömére) Pálffy Tibor sepsiszentgyörgyi színész, aki már többször dolgozott együtt Uray Péterrel ? azt nem tudjuk eldönteni, ezért-e, de sűrítésből szépet kanyarított. A gyakorlatokba időközben az irányba történő közös mozgások, aztán a forgások kerültek bele, a kettesek hármasokká bővültek ? tisztára, mint amilyet mindenki látott már ? így elértünk a bonyolult súlyátadásokhoz. Ember legyen a talpán, aki ezt ennyi idő alatt tényleg felfogja, pláne megvalósítja, de itt valamitől mégis volt, aki megállt akkor várván egy tektonikus mozgást, ami megemelte őt is, meg a szájához egy forrást.

 

Az idősűrítés ? bármennyire érthetetlen dolog ez nekünk, ha beszélni akarunk róla ? létezik: ki nem élt már meg valami nyilvánvaló aránytévesztésből elrohant órákat, amelyekre még mindig úgy gondol, mintha az öröklétbe tévedt volna be. Csak a padló nyekeg halkan, a lét nyugalma ez, két test (vagy három) egymásra talál, hogy magával vigye majd innen az idő vacak kis lenyomatát, a belefeledkezés, önmegszabadulás pillanatnyi vigaszát. Történet alapvetően nincs, relációk vannak, amelyekből, ha kell, ha nem, bizony, történetek lesznek, és ezek itt akkor kezdenek el kibontakozni, amikor az elengedés gyakorlatai következnek. A bávatag közönség ekkor kap a fejéhez, mit is látott: egy tetszőleges viszony történetét. Ehhez a fajta mozgáshoz, amiből Uray adott ízelítőt, ugyanazok a képességek kellenek, mint bármilyen más mozgáshoz, tánchoz: a test, a test kell ? azonban itt muszáj egy erősen bátor önazonosság is, hogy valami más legyen.