| Személyes élménnyel kell kezdenem. A nyolcvanas évek elején a színésztársadalom helyzetét felmérvén szociológiai mélyinterjúkat készítettem, többek között Eperjes Károllyal is. Ő éppen akkoriban, elementáris erővel robbant be a magyar színházi életbe, a film világába, s pillanatok alatt vált népszerűvé. Sok mindent kellett tőle kérdeznem, de egyszer csak rabul ejtett: miközben kifejtette, hogy miért is lett színész, őszinte egyszerűséggel beszélt vallásosságáról, Istennel való kapcsolatáról, amit akkoriban (a kommunista diktatúra idején) kevesen vállaltak egy magnós interjúban. Mindezt azért is tartom fontosnak megemlíteni, mert a rendszerváltás után sokan és sokféleképpen felrótták Eperjesnek, hogy nyílt istenhite csak egyfajta szerepjátszás, túlzott színészi magamutogatás - mert hogy "most már ezt is lehet nyíltan csinálni". Eperjes - nagyon tiszteletre méltóan -akkor is vállalta a hitét, amikor ez a vállalás még nem volt ildomos, mi több, divatos.
Bolberitz Pál professzor, Eperjes Károly színművész, Kovács Lajos Péter, a Válasz Könyvkiadó igazgatója és Balázs István, a kötet szerkesztője 2002 augusztusában egy gyulai hotel társalgójában beszélgetett, miközben végig surrogott a magnó. Három napon keresztül folyt az elmélyült beszélgetés; a témák, a kérdések egymást érték, s hívták elő a felelősségteljes gondolatokat. Bár a könyv két, Istenben gyökerező, hívő ember párbeszéde, mégsem kizárólag a hívő, illetve vallásos olvasók figyelmére tarthat számot. |
 |
| Borberitz Pál egy-egy kérdésre válaszolva kivételes emberi nyitottságáról tesz tanúbizonyságot. Egy helyütt például ezt válaszolja a feltett kérdésre: "A nőknek van egy nagy előnyük. Az időérzékük más, mint a férfiaké. A jelenhez van elsősorban közök, sokkal erősebben, mint a férfiaknak. A férfi szeret a múltban elrévedezni, ott megmaradni és lehorgonyozni. Ugyanakkor a férfi imád tervezni és álmodozni a jövőről. Közben pedig nem veszi észre, hogy még mindig nem borotválkozott meg itt, a jelenben." De másutt is egyszerűen, mégis gondolatébresztően fogalmaz a teológus, legyen szó a magyarságtudatról, az önmagát megvalósító emberről, vagy a közelmúlt politikai fordulatairól, a kommunikáció válságáról. Az, hogy Bolberitz Pál vállalt egy közös könyvet Eperjessel, nemcsak azt jelenti, hogy jól ismerik egymást, hanem azt is, hogy a filozófus, teológus professzor egyenrangú vitapartnerének fogadta el a népszerű aktort. Ezt azért is fontos hangsúlyozni, mert valljuk be, a közvélekedés szerint a színészek nem tartoznak a felelősen gondolkodó, "valódi" értelmiség kategóriájába, s a társadalom a mai napig zavarba esik, ha egy (szín)művész a sztárpletykáknál magasabb szintű témákról szót ejt, netán politikai, ideológiai kérdésekben állást foglal. |
 |
 |
|
| Bolberitz Pál | Eperjes Károly | |
| Most sok ellendrukker fog csalódni Eperjes Károlyban: félretette teátrális szófordulatait, és egy higgadt, bölcs, sokat tapasztalt ember kikristályosodott gondolataival szembesülhetünk. Essék szó napi politikáról, a boldogságról, a kiábrándulásról, az Istennel való kapcsolatról - Eperjes mondatai nyomán egy olyan keresztény ember szemléletével találkozhatunk, aki a színjátszást éppúgy isteni szolgálatnak tekinti, mint az általa nagyra becsült Pali atya teológusi hivatását. Minden bizonnyal kétfajta érdeklődési kör kíséri majd a könyv megjelenését. Egyrészt lesznek azok, akik Bolberitz Pálra kíváncsiak, a nagy tudású professzorra, aki mindig pengeéles logikával formál véleményt azokról a világi kérdésekről, amelyek végigkísérik földi életünket. Mások kíváncsiak a népszerű színészre, aki nem rejti véka alá, hogy hajnalonként a templomban imádkozik, mert létezésének alappillére a hite. A könyv valódi érdeme, hogy mindkét olvasótábor egy roppant izgalmas, alig letehető olvasmánnyal gazdagodik. Ez olyan kötet, amelynek egy-egy fejezetét esti számvetéseink alkalmával újra és újra elolvashatjuk, mert soraiban választ találhatunk napi gondjaink megoldására. A könyv legizgalmasabb, harmadik részében, amely a hitélettel kapcsolatos kérdéseket érinti, a szerkesztő felteszi az alábbi kérdést Eperjesnek: "Hogyan viszonyul Önhöz a szakma? A gúny a legjellemzőbb?" S íme az őszinte válasz: "Gyakran bolondnak néznek. Ugyanakkor egyre jobban tisztelnek." |
