"Mikor a színház megkért, írjam át - vagy újra, vagy amit akarok - Nagy Ignác klasszikus darabját, egy valamiben voltam biztos: nem fogok "mai" darabot írni belőle. Úgy értem, a kétségbeejtően mai történetet semmiképp nem írom át a ma köznyelvére, nehogy a nyelvi aktualitás a darab aktualitása elé tolakodjon. Negy Ignác szellemének s a magyar nyelv gazdagságának tartozom ezzel. Azzal, hogy azon a nyelven, az "eredetin" próbálom újraírni, mint valami retorikai karikatúrát, biedermayer-paródiát. Fölrázom, leporolom, kiélezem. Ilyesmi történt, modat nem maradt érintetlen, csak a lelke és, remélem, a józan kesersége.
Amíg e tájon hús-vér emberek választanak és választatnak, amíg a hazudozás volumenét nem a szégyen, a józan és, hanem a szájak és a pénztárcák átmérője szabályozza, amíg a hatalom a mindennél édesebb és hülyítőbb mákony marad, a Tisztújítás aligha kerül lomtárba."
(Parti Nagy Lajos) |
