Totális szétcsúszás

Egyéb

Donovan ugyanis egy hiperaktív, egyfolytában pörgő traveszta DJ-t alakít meglehetősen izgalmasan.
Aztán itt van még egy Matthew Rhys nevű ifjú úriember, akire valójában az alkotás épül. Carlt játssza, a vidéki ügyvédet, aki gyanús körülmények között elhalálozott, szintén ügyvéd bátyja végett Londonba utazik, ahol bizony nagyon durván belepörög az éjszakai életbe. Méghozzá a lehető legvadabb részébe. Ahol nem igen vannak nappalok, legfeljebb arra predesztinálva, hogy lehozza az ember fiát a cuccról. Inkább csak buliéjjelek vannak, hihetetlen mennyiségű és fajtájú droggal, szétesett csajokkal, pasikkal és válogatott klubzenével.

A sztori laposka egyébként, mint ahogyan a karakterek is többnyire röhejesen szélsőségesek vagy jellem nélküliek. Ráadásul Tim Curry már megint tenyérbemászó, nyálcsorgatóan kellemetlen, Shakespearet idézgető, vérszomjasan hidegvérű kattantból nyomja a sötét oldalt.
Rhys ezzel szemben a lehető legtöbbet hozza ki a csekélyke történetből és saját karakteréből. Domborított ő már a talán eddig legkiválóbban sikerült Shakespeare adaptációban, a Titusban, de a részemről értékelhetetlen Ízig-vérig Annie Maryban is zseniálisan adta a meleg boltosfiút.

Mike Southon, az operatőr próbálkozott új képi megoldásokkal, de sajnos az égen nagy sebességgel átúszó felhőket és szétütött fejekről készült nagyközeliket is láttunk már ezerszer.
Alexander Jovynak ez az első nagyjátékfilmje. Ennek ellenére e fiatal alkotó, aki eleddig rövidfilmekben próbálta ki magát ahelyett, hogy valami frisset és újszerűt csinált volna, egy teljesen jellegtelen opusszal indította el "mozikarrierjét". A néhány mókás jelenet és helyzetkomikum, amin azért elmosolyogja magát az ember, csupán Donovannek és Rhysnak köszönhető. Talán a helyszínek hitelessége és a betétdalok eredetisége tükrözi egyedül azt, hogy egy fiatal, idejének nagy részét partikon töltő rendezőről beszélünk. Mert e jelenetek egészen valóságosnak tűnnek, melyet a több száz statiszta is alátámaszt.

A Szétcsúszva egy szétcsúszott film. Néhol lelassult, máskor egy pillanatra felpörgő, aztán a végtelenül röhejes végkifejlet következik. Kicsit talán túl pozitívan is nyilatkozik a drogokról. Olyan, mintha lenne ezekből kiút. Mintha egy tabi után csak mosoly jönne, meg élvezet, aztán másnap lepörgős buli a haverokkal. Pedig már régóta tudjuk, hogy ez nem vicc. Hogy ettől emberek halnak meg. Sokan.