A vándorszínészből a nemzet első számú tudatos, elméletíró színésznagyságává avanzsált Egressy Gábor szóról szóra értelmezve, értőn tanulta szerepeit, megalapozva ezzel a céltudatosan építkező színész ideálját. Az 1808-ban született művész egyik legjelentősebb alakítása Hamlet szerepe volt, így közvetve ő is formálta például Arany János Hamlet-képét - mondta Fábri Anna irodalomtörténész a színész születésnapjának 200. évfordulója alkalmából rendezett kiállítás megnyitóján. Egressy olyan szerepekben vívta ki a közönség és a szakma elismerését, mint Dózsa György vagy éppen Bánk bán - ez utóbbi előadást szakították meg 1848. március 15-én, és Egressy Gábor ekkor szavalta el a Nemzeti dalt (egyes kutatók szerint már a Nemzeti Múzeum lépcsőjén is). Fontos pillére volt az első, 1865-ben induló színésztanodának - ahol többek közt Gyulai Pállal és Szigeti Józseffel dolgozott együtt -, illetve az ő nevéhez fűződik az első színházi újság, a Magyar Színházi Lap alapítása is. Szükségesnek tartotta, hogy a színészek komoly elméleti és gyakorlati képzést kapjanak, ezért 1866-ban megírta A színészet könyvét. A kiállításon látható a színész fiai által lejegyzett előadások kézírásos változata, amely azt is megmutatja: Egressy a hangképzést és a nyelvészetet is a színészet fontos alkotóelemének tartotta.
"Azon színészek közé tartozott, akik vonzották a közönséget." - mondta Fábri Anna. Az irodalomtörténész hozzátette: Egressy az akkoriban legnagyobb sikernek számító kollektív sírás-nevetést leginkább a parodizálással érte el. A Nemzeti Színház első művésznemzedékének utolsó jelentős tagját - akárcsak Moliére-t - a színpadon érte utol a halál: a Brankovics György című előadás közben kapott szélütést. A kiállítás a relikviáktól kezdve a leveleken át az archív fotókig a lehető legtöbb aspektusból járja körül a színész munkásságát és életét, tökéletesen beleolvadva a Bajor Gizi Színészmúzeum hangulatos miliőjébe.
