 |
Egy olyan Hamupipőke történet ez, melyben azért igazi emberi drámák kapnak helyet eszelősen tréfás helyzetkomikumokkal.
Van ugye egy vendégfogadó, melynek tulajdonosa egy vérbeli nő, egy amolyan szenvedélyes hárpia, Adél. Aztán vannak itt mindenféle vendégek. A bútortervező Lajos, meg a csóró ékszerész Pali, az egyfolytában muzsikáló Szász Bandi, de mégsem ők a főszereplők.
Irma, az árva lány, akit még kisgyermekkorában Adél vett magához, afféle szolgálólány, akit azért mindenki szeret. Mert Irmát nem lehet nem szeretni. Cserfes, naív, szókimondó és bájosan álmodozó.
Pokorny Lia Irmája csudaszépen egyszerű és miközben a fellegekben szárnyal, pontosan tudja, két lábbal kell a földön állnia. Aki pedig fellobbantja benne a szerelem lángját, az egy morcos öregember, akinek feltett szándéka, hogy ha mégoly nagyon akadékoskodik is Adél, agglegény marad.
Horváth Lajos Ottó egészen egyszerűen kirobbanóan férfias, lángoló egyéniség a színpadon. Olyasvalakit formál, akibe teljesen hitelesen szeret bele egy ifjú hölgy megközelíthetetlen ketrecén át.
Fotó - Pokorny Lia és Csarnóy Zsuzsa
|
