A XIV. Stúdiószínházi Fesztivál programja ismét igen mozgalmas lesz, mellyel lényegében az új évad nyílik szeptember 14-én. A fergeteges sikerű, nehéz sorsú Pinczés István rendezte Gézagyereket az óriási érdeklődésre való tekintettel kétszer adják. De aki nem jut el egyik előadásra sem, annak alkalma lesz a Vígszínházban megtekinteni, hiszen Marton László a hírek szerint teret adott a produkciónak a 2002/2003-as évadban. |
Csányi János | Bérczes László | |
A tizenöt tagúra nőtt társulat jelentős jövevénye az ifjú rendező, Czajlik József, aki a napokban szerzi meg rendezői diplomáját a pozsonyi egyetemen. Főrendezőként két komáromi színészt, Vincze Emőkét és Lucskay Róbertet hozta magával, akik már a tavalyi Stúdiószínházi Fesztivál díjazott Amadeus előadásában bemutatkozhattak a közönségnek. Balázs Zoltán is tagja lesz a társulatnak, aki szintén most végzett a színművészetin színész szakon és elnyerte az Üstökös díjat ebben az évben amellett, hogy nyáron Stuttgartban, egy neves színházi workshopon is elismerésben részesült. Rajtuk kívül pedig Gados Béla és Kovács Vanda bővíti még a létszámot. Az évad lényegében már el is kezdődött, hiszen nyár végén az Orczy-kertben mutatták be Vidovszky György első bárkás rendezését, az átdolgozott Pál utcai fiúkat, mely szeptembertől beköltözik a Bárka színpadára. Cseh Tamás két estet is ígér. A Frontátvonulást és a januárra tervezett Új dalokat, mely produkciót Bereményi Gézával közösen készítik. Csányi János legendás Szentivánéji álomja után most ismét a rendezői székbe ül, ezúttal a Romeó és Júliát álmodja újra, saját, most készülő műfordításában. Bár a fordítás még nincs kész, Csányi annyit elárult, hogy az eseményeket az 1914-es monarchiakorabeli Boszniába helyezi és hogy a díszlet terveit is maga készíti. Aki az ötödik évadban bármiből kimaradt, az Bérczes László Mulatságát és Hazatérését pótolhatja, mint ahogy megtekintheti az Előhívást, a Fogadó a Nagy Kátyúhoz című előadást és a már említett Hat szereplő szerzőt kerest. Az évad tehát kezdetét veszi, a függönyök nem takarják tovább a színpadot. A klasszikusok pedig minden bizonnyal új köntöst kapnak majd meglátjuk, több vagy kevesebb sikerrel. |