Az új bel canto tenor: Juan Diego Flórez

Színpad

Juan Diego Flóreznek 2002 tavaszán jelent meg az a lemeze, melyen Rossini-áriákat énekel (a CD-n Riccardo Chailly vezényel), s egy csapásra belopta magát a komolyzene rajongóinak szívébe.
A fiatal énekesnek tulajdonképpen szerencséje van a hangjával, hiszen napjainkban a bel canto újra rendkívül népszerű. A két világháború közötti években a leghíresebb lírai tenor, Tito Schipa mindössze egyetlen Rossini-szerepet énekelt, Almaviva grófot.
Amikor a II. világháborút követő években a bel canto újraéledt, már a technikailag nagyobb kihívásokat jelentő Rossini-operaáriák, -szerepek kerültek előtérbe, mint például a Semiramis. Manapság már nem elég "csak" jól énekelni, egy énekesnek a megjelenése is fontos - nos, latin macsó külsejével Flórez még a botfülű hölgyek szívét is megdobogtatja. Így aztán kereslet és kínálat jótékony találkozása révén Juan Diego Flóreznek tökéletesen egyenes útja volt a beérkezéshez, s az ezredfordulón egy olyan új, tehetséges operaénekesnek örülhetünk, aki előtt minden bizonnyal nagy karrier áll.

Flórez 1973-ban Peruban, Limában született, papája is énekes volt. Tíz évesen gitározni tanult, tizennégy évesen komponálni kezdett.
Tizenöt éves volt, amikor énektanára felismerte tehetségét, és megismertette Domingo és Pavarotti felvételeivel.
Tizenhét évesen került be a Nemzeti Konzervatóriumba zenetanári szakra, de végül is énekelni tanult.
Húsz évesen Philadelphiába került, ahol három évig tanult intenzíven. Kiugrása egy legendás beugrásnak köszönhető. 1996-ban Pesaróban, a Rossini Fesztiválon aprócska szerepet énekelt.
A fesztiválon bemutatták Rossini elfeledett operáját, a Matilde di Shabrant, melynek vezető tenorja, Bruce Ford váratlanul megbetegedett. A kétségbeesett szervezők megkérdezték a mindössze huszonhárom éves Flórezt, meg tudná-e tanulni a szerepet. Bár a bemutatóig kevesebb, mint egy hét volt hátra, Flórez belevágott - ilyen esély egyszer adódik az életben.
Tisztes helytállást vártak tőle, ehhez képest óriási sikert aratott. Üde, hatásos, sármos volt, rendkívül egyéni, hajlékony hangja magával ragadó.

Ugyanez a friss hang és átütő egyéniség szólal meg az Una furtiva lagrima című albumán is (a cím Donizetti Szerelmi bájital című operájának híres áriáját idézi). Juan Diego Flórez ezen a felvételen Donizettitől a Rita, a Szerelmi bájital, a Don Pasquale, az Elisabetta és Az ezred lánya, Bellinitől pedig a Rómeó és Júlia, Az alvajáró és A puritánok legszebb tenoráriáit énekli nagy-nagy átéléssel. A milánói Giuseppe Verdi Szimfonikus Zenekart és Kórust Riccardo Frizza vezényli.