- Mondatok Múzeuma
Elias Canetti szövege alapján
Francia nyelvű előadás magyar feliratozással.
Fény és díszlet: Klaus Grünberg
Video: Bruno Deville
Jelmez: Florence von Gerkan
Hang: Willi Bopp
Közreműködik: André Wilms, The Mondriaan Quartet
Együttműködő partnerek: schauspielfrankfurt, spielzeiteuropa Berliner Festspiele, Pour-cent culturel Migros, T&M-Odéon Théâtre de l'Europe,
Wiener Festwochen. A Landis & Gyr Alapítvány, az Európai Unió Kultúra 2000 programja (UTE, Réseau Var?se) és a Pro Helvetia támogatásával.
Goebbels színházának alakjai átjárnak egymás felségterületére, pontosabban kilépnek hagyományos kötöttségeik, játék- és létezési kereteik közül: a zenészek bonyolult koreográfiát követve mozognak a térben, ők, s a színész olykor díszletmunkásként rendezik át a teret, tárgyak, fények, formák kelnek életre köröttük, s válnak a hús-vér előadók játékostársaivá. A szín hátterében családi ház sematikus, szinte gyermekien egyszerű, sík ábrázolata magasodik. Az "életnagyságú" épület ablakai mögött egy, a nézők által (be)láthatatlan, hétköznapi, rejtettsége miatt mégis sejtelmes világ, precízen felépített élettér darabkái látszanak. Wilms egy ponton kilép, eltűnik a színpadról, elhagyja játékterét. Útját, látszólagos visszavedlését civillé mozivászon méretűre kivetített mozgóképen látjuk, nyomába operatőr látszik eredni. Az Eraritjaritjaka krimiként is felfogható, hiszen pazar csattanóval zárul, a lassan, a szemünk láttára kibontakozó rejtély nyitjára csak a játék végén kerül - valamiféle - válasz. A Canetti nagyszerű gondolataiból színművet építő Goebbels páratlanul izgalmas térjátéka, szimbolikája, a kicsi és nagy házak, lélek-otthonok költői képei olyan előadássá állnak össze, mely az embert napokon át elkíséri, miután kilépni hitte magát az előadásról.
